„Ezen templom nemcsak egyszerű plébániai templomnak készül, hanem Szent István király ezeréves gondolatának országos szimbóluma akar lenni, mely éppen a szocialista munkásnegyedben, honnan a kommunizmus romboló munkája megindult, akarja hirdetni Mária országának törhetetlen tradícióit.” (Zichy Gyula, kalocsai érsek körlevele, 1925. november 27.)

A mindössze húsz évet állt templom hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét az építést kezdeményező szervezet nevéről (Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesület) kapta. Története szorosan összefügg a közösség múltjával.

A Regnum Marianum Magyarország régi latin nyelvű katolikus elnevezése. Jelentése: Mária királysága. A kifejezés abból a hagyományból ered, mely szerint az örökös nélkül maradt Szent István király a halála előtti napon (1038. augusztus 14-én Székesfehérvárott) a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta föl.

A ma is létező és működő közösséget kilenc katolikus pap hozta létre 1896-ban az ifjúság nevelésére, Budapest egyik (akkor még) külső kerületében. Tevékenységük homlokterében szegény sorsú gyermekek hitoktatása és katolikus szellemben való edukációja állt. Emellett a kibontakozó magyar cserkészmozgalomban is tevékeny szerepet vállaltak. A szervezet célja az volt, hogy Magyarország – Szent István király szándéka szerint – valóban Mária országa legyen. Lelki mentoruk és támaszuk Prohászka Ottokár (1858-1927) teológiai tanár, leendő székesfehérvári püspök, a híres szónok és író volt. 1901-ben gróf Majláth Gusztáv Károly gyulafehérvári megyéspüspök, a későbbi címzetes érsek családi magánvagyonából 1901-ben megvásárolta az erzsébetvárosi Damjanich utca 50. szám alatt található háromemeletes bérházat a papi közösség számára, amely ekkor már a Regnum Marianum nevet viselte. A „regnumi papok” – ahogyan nevezték őket – itt éltek együtt, és innen jártak ki a környék iskoláiba hittant oktatni. Az udvar közepén egy kápolna épült (1901), ami a közösségi élet és nevelés központja volt.

A Tanácsköztársaság egyházellenes időszakában, 1919-ben változott meg a helyzet, amikor Csernoch János érsek leválasztotta az erzsébetvárosi Árpád-házi Szent Erzsébet-plébánia területéről a kerület külső, akkoriban Chicago néven emlegetett részét. A Regnum Marianum kápolnát az önálló (Magyarok Nagyasszonya) plébánia templomává nyilvánította. A mozgalom növekvő népszerűsége miatt ez nagyon hamar kicsinek bizonyult, így a kommunista diktatúra bukása után, az 1920-as évek elején adománygyűjtés kezdődött egy nagyobb templom felépítése céljából. A plébánia fáradhatatlan lelkésze, Shvoy Lajos még az Amerikai Egyesült Államokban is járt támogatókat szerezni az ügyhöz. Kezdeményezésére 1921-ben templomépítő bizottság alakult az egykori horvát bán, Skerlecz Iván vezetésével. 

A bizottság dr. Kotsis Iván (1889-1980) aradi születésű műegyetemi tanár terve mellett döntött, és a Damjanich utcával szemben megkezdődött a templom építése. Nemcsak a közösség legfontosabb épületének szánták, hanem fogadalmi, „hálatemplomnak” is annak emlékére, hogy Magyarország megszabadult a vörös rémuralomtól. Az alapkőletételre 1925 őszén került sor, a konkrét kivitelezési munkálatok csak 1926 nyarán kezdődtek el, és öt év múlva értek véget. A kupolás épület alapterülete 1820 négyzetméter volt, erősen emlékeztetett a jeruzsálemi Szent Sír templomra. Tornyát egyedülálló módon a Szent Korona másolata díszítette.
A Regnum Marianum ünnepélyes átadása a harangszentelés szertartásával kezdődött 1931. június 14-én. Serédi Jusztinián bíboros, esztergomi érsek megáldotta a több mint két mázsás Szent Imre-harangot, amit ezután a tizenhat méteres toronyban helyeztek el. A régi körtemplomok mintájára megálmodott épületnek eredetileg ötvennégy méteres tornyot is tervezett Kotsis Iván építész, ami anyagi fedezet hiányában végül soha sem épült meg. Az épület legnagyobb szélessége 22 méter volt, és a sekrestyés lakását beleszámítva 65 méter mélyen nyúlt be a parkba. A belső teret számos kortárs műalkotás díszítette, melyeket ajándékba kapott a plébánia.

A templom élete egészen a második világháborúig zavartalanul folyt, ekkor azonban egyre-másra jöttek a gondok, melyek megoldására végül egy drasztikus – politikai – döntés született.
A keresztény közösség, illetve a magyar nép háláját szimbolizáló neoromán stílusú különleges, szép épület, amely szellemi műhelyként is jelentős szerepet töltött be, erősen szúrta a kommunista rendszer szemét. A Regnum közössége valószínűleg sok mindenre felkészült, de arra biztosan nem, hogy a Városligetben felépített templomuktól is megfosztják őket. Az elképzelhetetlen azonban bekövetkezett, a Regnum Marianum hamarosan a Rákosi-korszak áldozatává vált. A Felvonulási tér kialakítása, benne a Sztálin születésnapjára szánt szobor építése miatt két útban álló épületet is lebontottak, egyikük volt a Regnum Marianum templom. Emberek élőlánca próbálta megakadályozni a pusztítást, ám az ÁVH tagjai szétoszlatták a tömeget és a templomot lebontották. (A tüntetők közül többeket kényszermunkatáborba hurcoltak, mások „csak” az állásukat veszítették el.) Nem a véletlen műve, hogy az épület brutális megsemmisítését a korona szétverésével kezdték meg 1951. szeptember 23-án.

A Regnum Marianum templom ezt követően a bolsevik hatalmi rendszerrel szembeni ellenállás jelképévé vált. Újjáépítését nemcsak az 1956-os szabadságharcosok és Mindszenty bíboros szorgalmazta, hanem a rendszerváltást követően számos egyházi közösség és személyiség, így többek között az akkori pápa, II. János Pál is.

Ma egyedül egy kereszt jelöli a helyét, és amit kevesen tudnak, hogy az egykori épület altemploma törmelékekkel feltöltve, máig a föld alatt rejtőzik. A Regnum Marianum templom jogutódját ugyan 1996-ban modern stílusban felépítették a zuglói Zoborhegy téren, a templom eredeti tervek szerinti, a régivel azonos helyszínen történő újjáépítése azonban máig nem valósult meg.

Forrás: Wikipédia
https://pestbuda.hu/

Borítókép: Regnum Marianum templom. 1936. Magyarország, Budapest XIV., Városliget.
Fotó: Fortepan / Ted Grauthoff