Rokonaink a kusánok?

Tudtad, hogy a Kaukázus, a Kaszpi-tenger és az Aral-tó környékén még ma is élnek magyarok?

A történelem egyik legrejtélyesebb hatalma a Kusán Állam, amely kétezer évvel ezelőtt az Aral-tó és az Indiai-óceán között, a mai szovjet Közép-Ázsia, Kelet-Irán, Afganisztán, Nyugat-Pakisztán és Észak-India földjén terült el. A terület valóságos tudományos szűzföld, ahol egy-egy új lelet halomra döntheti a már elfogadott és berögzült téves feltevéseket. A Kusán Birodalom Róma idején 400 évig állt fenn, Kelet és Nyugat között nem elválasztó határ volt, hanem összekötő kapocs. Kelet és Nyugat közös szülötte, semmi máshoz nem hasonlítható állam, hol különféle ősi kultúrák ötvöződtek egybe. A Kusán Birodalom is része volt a több ezer évig fennálló szkíta birodalomnak, amely népek olvasztótégelye volt, a lovas nemzetek konföderációs, laza államszövetségnek köszönhetően.

Az ötvenes és a hatvanas években a szovjet tudósok a Kusán Állam magvát alkotó ókori Baktria északi részén, az Amu-Darja mellett, üzbég és tadzsik földön a kusán idők sok emlékét tárták fel. Nagy meglepetést okoztak az afganisztáni ásatások is. Az UNESCO az első nemzetközi közép-ázsiai szimpóziumot, amit a Kusán Birodalomról és korszakról tartottak, Tadzsikisztán fővárosában, Dusanbében rendezte meg. A tanácskozáson nagy sikere volt a kiváló ókorkutató Harmatta János nyelvész-történész, Erdélyi István régész és Tóth Tibor antropológus felszólalásának. Harmattát a szimpózium elnökévé is választották.

A magyar nép őstörténetének és etnogenezisének egy meghatározó korszaka a kusán időkbe nyúlik vissza.

Szauro-szarmata és proto-ugor csoportok korrelációja az É-Kászpi övezetben (julianusbaratai.blog.hu)

Tóth Tibor neves antropológus Kazahsztánban, az Ural- hegységtől keletre, a kusztanáji területen, egy addig ismeretlen magyar (madiar) törzsre bukkant. A név, a hely és az embertani adatok összevetése után feltételezte, hogy a madiarok, a lovas ősmagyarok egyik elszakadt csoportjának leszármazottai. Ugyanakkor Tóth Tibor másik addig ismeretlen madzsar népcsoport nyomát is megtalálta Közép-Ázsiában, Üzbegisztán déli részén. Az Amu-Darja mentén találkozott a madzsarokkal, ahol embertani kutatásokat is folytatott.

Az ókorban mesés hírű Bokhara és Szamarkand városától délre, a Kaska folyó északi partján fekszik Madzsar kislak, vagyis Magyar szállás. A kislak szó ma is érthető, hiszen a lak lakást, szállást jelent napjaink nyelvhasználatában is. A faluban már csak négy-öt identitását megőrző madzsar család él. Azonban a Huszár folyó mellett három, addig nem ismert Madzsar nevű falut is talált. Nevük: Szauligar Madzsar, Adak Madzsar és Jukari Madzsar, és a közelben van még egy madzsar lakta helység: Gulisztán kislak, vagyis Rózsakert szállás.

Csim faluban viszont jászok laknak. Úgy élnek együtt madzsarok és a jászok, mint a Duna mentén a magyarok és a jászok. Alán, jász, daha, masszagéta, szarmta, magyar, kun, hun, besenyő, szabír, méd mind ugyanazon szkíta birodalom lovas nemzetei, a Kárpát-medencétől a belső-ázsiai Tarim-medencéig, a sztyeppéktől a Kaukázuson át a Tigris – Eufrátesz és Észak-India vidékéig. Ebben a térben és az itt élő nemzetek biológiai szerves együttélésben alakult ki a magyarság.
Az öntözött, gondosan művelt földek bőven teremtek a Kaska és a Huszár folyó között. Fő termény a gyapot, a gabona, ugyanakkor sok dinnyét, paradicsomot, szőlőt adnak a kertek is. Kazahsztánban a madiarok állattenyésztők, míg Üzbegisztánban a madzsarok fölművesek, tehát a lovas nemzetek is tagolt társadalomban éltek, ahol a nomád állattartó, a letelepedett földműves és a városlakó kézműves társadalom egymás mellett, szerves egységben létezett. 
Közismert, hogy a Kaukázusban volt egy Madzsar nevű helység. Erről korábban már hírt adtunk Egy párhuzamos magyar királyság a Kaukázusban című cikkünkben.

Viszont négy Madzsar nevű helység az Amu-Darja mentén a mai napig fennmaradt, ahol ma is élnek madzsarok! Ezek a testvéreink már rég elveszítették őseik nyelvét, beolvadtak a kazah és üzbég népbe, mint a velük együtt élő, többi szkíta, türk és turáni törzs, s már csak származásuk tudata él.

Kaniska dombormű részlet (csomakozpont.blogspot.com)

Az egyik legkiemelkedőbb kusán uralkodó Kaniska volt, aki a buddhizmus nagy pártfogója lett. Kaniska eljövetelét Buddha megjövendölte. A jóslatot elolvashatjuk a Mulaszarvasztivádin Vinájában, amely a Tibeti Kánonban teljes egészében megtalálható.

Az új ásatások bebizonyították, hogy Közép-Ázsiában már sok száz évvel az időszámítás előtt az őslakók letelepedtek, s öntözéses gazdálkodással fejlett kultúrát teremtettek. Több város keletkezett itt, s már i. e. V. században állt Szamarkand és Baktra, a „városok anyja”. A kusánok terjeszkedtek a mai Irán, Afganisztán, Pakisztán földjén, és i. u. az I. században Vima Kadfiz meghódította Észak-Indiát is.

Az egyik legjelentősebb nyelvemléket, a Surkh Kotai-i feliratot Harmatta János fejtette meg. Ezzel új iráni nyelvet fedezett fel.

Az ásatások során feltárt anyag meggyőzően mutatja, hogy a kusánok alkotó kreativitással, újszerűen egyesítették a görög-római és az indiai hatásokat, s művészeti alkotásaikban kifejeződik a helyi, nagy múltú kultúrák öröksége is. A kusán szkíták művészete a középkorban is sok közép-ázsiai és indiai művészt ihletett meg. A kusán művészet jellemző vonása a realisztikus emberábrázolás, a szereplők frontális megjelenítése a szobrászatban. A kusán uralkodókat egyszerű öltözetben, nadrágban, posztóruhában ábrázolták.

Kaniska bevezeti a Széles Út buddhizmust (csomakozpont.blogspot.com)

Kusán földön vitt a „Nagy Selyem Út” Kína és Róma között. A közép-ázsiai kereskedők elterjesztették a Nyugat termékeit Kínában és Indiában, a keleti árukat pedig a Római Birodalomban. Kusán pénzeket találtak Skandináviában, Kijev mellett, a Káma-folyó mentén, sőt Etiópiában is. Indiai elefántcsont tárgyak kerültek elő Pompeiből és római üvegáruk a begrami kusán palotából. A kereskedelem révén terjedt el a kusán korban az ázsiai lovas népek Mithrasz kultusza, a szarmaták és jászok lakta Pannóniában is. A Selyem út őrei a szkíta, szarmata, jász, kusán, hun… stb. lovasok voltak, akik megvédték az áruszállító kereskedők karavánjait a rablóktól.

Kusán hívő - teljes hosszában (csomakozpont.blogspot.com)

Tóth Tibor - a kusán idők és a megelőző korok embertani leleteinek tanulmányozása eredményeként - kifejtette, hogy az ősmagyarok és a Káma menti csoportok (Finnugor) között nagyobb eltérések vannak, mint elődeink és az Észak-Káspi mellett élt törzsek között. Az összehasonlítás révén azt is megállapította, hogy a magyarságnak embertani kialakulása az Észak-Káspi mellett, a Volga alsó folyása és a Mugodzsári hegység között már az i. e. I. évezredben megkezdődött, és az egész kusán korban tartott. Így a magyar nép kialakulásában döntő jelentősége volt az ugor és türk, turáni, iráni népcsoportok találkozásának is, ami azért kézenfekvő, mert ezek a népek mind alkotói voltak az évezredes szkíta birodalomnak. Ezen hatásnak köszönhetően három olyan embertani típus van a magyarságban, melyek a környező népekben nem szerepelnek, s ezért megkülönböztetnek minket a szomszédainktól: a turanid, az uráli és a pamíri típusok.

Turanid típus: Térben és időben Dél-Szibéria bronzkoráig vezethető vissza. Nagyobb lélekszámú cro-magnoni típusú (Andronovo, paleoszibirid) europid népesség élt hatalmas kiterjedésű területen Dél-Szibéria és a mai Észak-Kazahsztán pusztáin. Az ezt követő évszázadokban szétterjedtek az egész ázsiai sztyeppén nagy létszámú népességet létrehozva a Kaszpi-tengertől az Altaj-hegységig. Az időszámítás utáni első évezredben fokozatosan, a különböző területeken eltérő mértékben mongolid népességekkel keveredve jött létre az a típus, amely nem tűnt el az idők folyamán, ma is jól felismerhető Közép-Ázsia török nyelvet beszélő népei, elsősorban a kazahok között. Magyarországon a honfoglalók vezető rétegében, majd a kunok és a besenyők között gyakori.

Uráli típus: Europid és mongolid népességek folyamatos együttélése révén alakult ki, valahol az Ural és a Szaján-hegység között. Az ugor nyelvet beszélő nyugat-szibériai voguloknak és osztyákoknak ez az uralkodó típusa. A magyar honfoglaló vezetőrétegben is előfordult, a köznépből hiányzott.

Pamíri típus: Közép-Ázsia vaskoráig vezethető vissza ez a teljes egészében europid típus, amelyre rövid agykoponya, magas, keskeny arc, meredek homlok, nagy, kerek szemüregek jellemzők. Közép-Ázsiában az időszámítás kezdetén europid típusú, iráni eredetű lovas nomád népek, a szakák éltek. Ezt az embertani típust nagy létszámú népesség képviselte, amely napjainkig ugyanazon a területen él a Pamír vidékén, az Amu-Darja és a Szir-Darja között. Ez a típus kis számban megtalálható a X. századi temetőkben is, döntő mértékben a leggazdagabb vezetőrétegben.

Portrék Hadda városából, Gandharából, a Kr. u. 3. századból, a Guimet Múzeum gyűjteményéből (hu.wikipedia.org)
Siddhartha Gautama – a későbbi Buddha – születése egy tokiói szentélyben őrzött kőfaragás-töredéken (hu.wikipedia.org)​​​​

Forrás: julianusbaratai.blog.hu

csomakozpont.blogspot.com

Magyar Természettudományi Múzeum, Embertani Tár

Borítókép: ng.24.hu

 

Címkék: kusánok

Legnépszerűbb cikkek