Pedig eredetileg nem is ide épült a kápolna, hiszen a Nepomuki Szent János tiszteletére épített kápolnákat vagy faragott szobrokat a szent élettörténetéből fakadóan hagyományosan vizek mellé emelték. Közép-Európában sok hídon látható az a többnyire barokk kiképzésű szobor, amely egy papot ábrázol, mutatóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. A hidak szentje s a gyónási titok vértanúja ő: Nepomuki János. Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik. Hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje – egyes helyeken a fuldoklóké is.

A legenda elmondja, hogy Wolfflin János a kicsiny csehországi, Plzen közeli Pomuk (ma Nepomuk) helységben született, parasztszülők késői gyermekeként. Amikor eljött születésének ideje, a falubeliek ragyogó lángokat láttak leszállni az égből, melyek bevilágították szülőházát. Jogi tanulmányainak befejezése után gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király egy sikertelen mérgezési kísérlet után – más források szerint a királyné hűtlenségét gyanítva -bizalmatlanná vált és meg akarta tudni, mit gyónt a felesége. János azonban nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot, így a király megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta őt. Csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestét: állítólag, ahol a szent teste a folyóba merült, öt világító csillag jelent meg a víz tükrén. A prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el 1393-ban.

A 18. századi Sopronban Primes György városplébános elkötelezett tisztelője volt a szentnek, 1760-ban ő készíttette a Szent György templom Nepomuki Szent János megdicsőülését ábrázoló oltárképet. Ekkoriban már a szent két Sopronban álló szobráról is tudunk:

„Nagyon szívén feküdt Nepomuki Szent János tisztelete is. Ez az ájtatosság Primes plébános idejében érte el világszerte delelőpontját, Sopronban akkor már 2 szobra is állott; egyik ott, ahol a bánfalvi patak Sopron város területét eléri, a mai Erzsébetligetben; a másik pedig ott, ahol a patak a várostól búcsút vesz: a harkai út torkolatánál. A falak közé zárt lakosság ezeket a távolságokat kényelmetlennek találta; ez okból Primes plébános a maga és a hívek adományaiból a város kellő közepében, ott, ahol a bánfalvi patak egyik ága a vár árkába ömlött, 1764-ben szép barokk kápolnát emelt Nepomuki Szent János tiszteletére. A szent ünneplése májusban egész álló hétig tartott; ilyenkor helyszűke miatt az utcán prédikáltak és a szemközti házak emeletén helyezkedett el az ének- és zenekar. A szűk utcát ilyenkor a kocsiközlekedés elől erős láncokkal zárták el. Idővel a nagy szent népszerűsége valamelyest csökkent, de az arra járókelőknek a kis kápolna mindig kedves lelki üdülésül szolgált.”

/Mohl Adolf: Primes György. In: Győregyházmegyei jeles papok. Győr, 1933./

Ebben az időben a fent említett várárok közelében már állt egy szobra a szentnek. A középkortól a kor szokásos várépítészeti megoldásának megfelelően derékszögben megtört és várárokkal körbefogott földgát vezetett be az Előkapuhoz. A 18. század első felében ezt a védművet elkezdték mindkét oldalán beépíteni a tört ívet követő házsorral. A házak nagy része lakóépület volt, a déli oldalon közéjük ékelődött be a Nepomuki kápolna. Vele átellenben, közel az Előkapu hídjához, a mai 9-es számú lakóház földszinti sarokfülkeszerű bemélyedésében állhatott a Greiner Katalin adományából 1734-ben elhelyezett Nepomuki Szent János szobor. 

A kecses homlokzatával szemet gyönyörködtető kis kápolna sorsa egészen sajátosan alakult aztán a 19. század végén. Ahogy Sopron egyre nagyobb lélekszámú és jelentőségű várossá vált, szerették volna a korabeliek ezt a Városháza méretével és a kor divatjának megfelelő építészeti stílussal is demonstrálni. A közeledő millenniumi évforduló épp alkalmas időpontnak tűnt egy új városház avatásához, így időben, már 1892-ben megkezdték a régi, rossz állagú épület és szomszédjainak lebontását, hiszen az új városház nagyobbnak készülődött elődjénél. A mély alapok kiásásánál azonban nagy meglepetés várta a régészeket: felszínre bukkantak a római kori Scarbantia capitoliumi templomának maradványai, olyan hazánkban páratlan leletanyaggal, mint például a római főistenek 4 méter magas szobrai. A teljeskörű feltárásnak végül az Előkapu teljes déli épületsora áldozatul esett volna, ha nincsenek az elkeseredett katolikus hívők és városplébánosuk, Póda Endre. Az ő kiállásuknak köszönhetően a kápolnát óvatosan, kőről-kőre, tégláról-téglára bontották le és darabjait megszámozva felszállították a Lőverekbe, ahol a Villa sor a jellegzetes faverandás villákkal éppen kiépülőben volt:

„Mikor az új városháza megépült (1899.), a város ezt a szent János-kápolnát régi alakjában a Felső Lövérek végére helyezte át, hol a nyaralók vasár- és ünnepnapokon szívesen hallgatnak benne szentmisét. Arra azonban az átépítők nem gondoltak, hogy szent János hagyományosan a vizek mellé kívánkozik.”

/Mohl Adolf: Primes György. In: Győregyházmegyei jeles papok. Győr, 1933./

Schármár Károly építész felügyelte a gondos újraépítést. A közeli víz helyett ezúttal gyönyörű panorámát kapott a kápolna. Az épület köré az újra szentelés előtt feketefenyő-ligetet telepítettek. A napjainkra már jócskán a kápolna fölé magasodó fenyőfák sötétzöldje harmonikusan illeszkedik a kápolna zöld-sárga-barna színű Zsolnay mázas cseréptetejéhez. Kis harangtornyának gombján Mária alakja látható sugárkévében. Homlokzatán a latin nyelvű felirat, benne az Előkapuban történt építés 1764-es és a lőveri újraépítés 1899-es évszámával ma is híven tükrözi a soproni Nepomuki kápolna fordulatos sorsát. A kápolna ma is működő egyházi épület, szentmiséket, esküvőket tartanak benne. Ilyenkor látható a védőszent, Nepomuki Szent János főoltáron álló formás barokk szobra is.

Források:

Mohl Adolf: Primes György. In: Győregyházmegyei jeles papok. Győr, 1933.

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok, 1982.

mek.niif.hu

Borítókép: Máthé Alexandra