Sopron első zeneszerzője Rauch András, az evangélikus muzsikus

  2021. január 17. - www.sopronmedia.hu

Rauch András (Pottendorf, Ausztria, 1592 – Sopron, 1656) Bécs mellett, Inzersdorfban és Hernalsban az osztrák evangélikus rendek orgonistájaként működött 1627-ben. 1629-ben az ausztriai ellenreformáció zaklatásai elől keresett menedéket Sopronban, ahol a Szent Mihály templom orgonistájaként és zeneszerzőként is köztiszteletnek örvendett 1656-ban bekövetkezett haláláig. Rauch András kiváló zeneszerző volt, karnagy és zongoraművész, a korai barokk zene egyetlen hazai reprezentánsa.

András 18 éves korában a hernals-i evangélikus rendek orgonistája lett, első műveit itt komponálta. "Thymiaterium musicale" c. sorozata 25 vegyeskari művet tartalmaz, melyeket német és latin szövegekre komponált, ajánlásuk pedig a hernals-i híres prédikátoroknak szól. 1625-ben került Inczersdorfba, ott alkotott vegyeskari művei és a háromszólamú "Musicalisches Stammbüchlein" Nürnbergben jelentek meg. Mivel 1627. szeptemberben minden nem katolikus vallás gyakorlását megtiltották Alsó-Ausztriában, Rauch is távozni kényszerült. Új hazára Sopronban lelt, ahol szabad vallásgyakorlatot biztosított Lackner Kristóf polgármester.
Az osztrák származású zeneszerző és orgonaművész itteni működését a városi tanács hivatalos iratai bizonyítják, de gyermek- és ifjúkoráról − hol járt iskolába, hol fedezték fel zenei tehetségét, hol tanult nyelveket − kevés adat maradt ránk. Az mindenesetre bizonyos, hogy Rauch András kitűnő latin és görög nyelvi ismeretekkel rendelkezett, zenei tehetsége pedig igen korán megmutatkozott.

Rauch András (1592–1656) soproni zeneszerző 49 éves korában

Rauch András (1592–1656) soproni zeneszerző 49 éves korában

http://www.magyarvagyok.hu/

Amikor Sopronba érkezett, Rauch már jó nevű komponista volt, városunk pedig már több mint százesztendős evangélikus hagyománnyal rendelkezett. 1524-ben volt Sopronban az első Luther-ellenes vizsgálat, amikor október 30-án a Fő téren elégették a városban talált számos lutheri könyvet. A következő évtizedekben aztán a reformáció meghódította Sopront, 1565-ben érkezett az első evangélikus lelkész, Gerengel Simon, aki megszervezte az evangélikus gyülekezetet. Gerengel Simon haláláig 1571-ig működött Sopronban, vele együtt, illetve őt követve még négy evangélikus lelkész. Ennek 1584-ben vége szakadt: a prédikátoroknak el kellett hagyniuk a várost, amelynek evangélikus polgárai azután 22 esztendeig Sopronnyékre és Sopronkeresztúrra jártak evangélikus istentiszteletre. Az 1606. június 23-i bécsi béke újra biztosította az evangélikusok vallásszabadságát, a soproni evangélikus gyülekezet ismét fellendült, és még azon év októberében a szepességi Egerer Jakab személyében alkalmaztak lelkészt, aki addig Récényben (Ritzing) működött, novemberben pedig Fuchsjäger Istvánt választották meg vezető lelkésznek. Ebben az időben állandóan négy német és egy magyar prédikátor működött a városban, az evangélikus gyülekezet életét pedig a városi tanács, élén Lackner Kristóf polgármesterrel biztosította. Mindennek következtében Sopronban számos ausztriai nemesi és polgári család talált menedéket és új otthont.
Rauch András 1628. márciusában érkezett városunkba, ahol szívesen fogadták, és egy éven keresztül segédkezett az istentiszteleteknél, helyettesítette az orgonistát. Zeneszerzői képességeit csak később fejthette ki, miután 1629. június 29-én szerződést kötöttek vele. A dokumentumból kitűnik, hogy a város a korábbi orgonistákkal nem volt megelégedve, ugyanis Rauchtól azt is elvárta, hogy művészetét saját szerzeményeivel is megmutassa, az istentiszteletek színvonalát saját hangszereivel is emelje.  

1631 decemberétől a városi kamarás számadáskönyvei szerint Rauch a város tulajdonát képező egyik házban lakott, de a vélemények megoszlanak abban a tekintetben, hogy vajon ez a ház a mai Templom utca 2. számú házzal azonos-e vagy pedig a Fő tér 4. számú házzal.  A Templom utca 2. számú házon (Központi Bányászati Múzeum) mindenesetre 1979. december 20-a óta emléktábla van Rauch András képével és lakóházának megjelölésével.

https://funiq.hu/

Zeneszerzői tevékenységéről először 1632. január 4-én, Lackner Kristóf temetésével kapcsolatban hallunk, amikor Rauch Andrást felkérték, komponáljon erre az alkalomra gyászdalt. A temetésre "Lamentatio"-t írt, majd Dávid 15 zsoltárát zenésítette meg, melyet litánia követett. Ezek a darabok elvesztek. Fennmaradt viszont a soproni országgyűlésre készült "Concertus votivus" (1634), amelyben II. Ferdinánd dicsőségét kellett zengeni. A művet Bécsben ki is nyomtatták. Elképzelhető, hogy mennyire nehezére eshetett Rauch Andrásnak II. Ferdinánd dicsőítése, aki intoleráns magatartásával Rauchot és másokat is emigrációba kényszerített. 1635-ben Te Deumát mutatták be a Szent Mihály templomban, de sajnos ez a mű is elveszett, csakúgy, mint az újévi zenés jókívánságok, melyekért szép honoráriumot kapott. 1641-ben két énekszólamra és basso continuora írott "Missa Vespera" című sorozata jelent meg Nürnbergben, amelynek címlapjáról ismerjük egyetlen fennmaradt arcképét. A Gesellschaft der Musifreunde in Wien levéltárában Rauchnak még egy műve található, amit Nagy László császári familiárisnak, Sopron vármegye ülnökének ajánlott; misét és 12 kisebb szerzeményt tartalmaz latin vagy német szöveggel.
Ezenfelül Rauch András működésének idejéből több feljegyzés maradt fenn soproni templomok orgonáinak javításáról, felújításáról. 1633-ból és 1638-ból a Szent György templommal kapcsolatban, továbbá 1651-ből is egy jegyzet, amely arról tájékoztat, hogy november 19-én a Szent Mihály templom új orgonát kapott, és azt „szép muzsika kíséretében” avattak fel, a zenét bizonyára Rauch András szolgáltatta. Zenei működésének utolsó adata lehet az az 1656. február 6-i feljegyzés, amely szerint a pestisvész elmúlásával kapcsolatban hálaadó istentiszteletet tartottak „vermittelst andächtig Dankgesängen, Collecten und Predigten”.

Rauch a három szólamtól a többkórusos együttesekig mindenféle összeállítást alkalmazott, igénybe véve a korabeli hangszereket is (hegedű, viola, viola da gamba, cornetto, fagott, trombon, orgona, spinet, regál, theorba). Stílusát mozgalmasság, polifónia, ritmikai és dinamikai frissesség jellemzik, az egyházi művek írásánál olasz minták (Gabrieli, Viadana, Monteverdi, Bertali, Benevoli, Cavilli) vezették, világi műveiben pedig az új német iskola (Hassler, Schütz) útján járt. Kompozícióit egyéni hang, bravúros szerkesztésmód jellemzi.

Rauch András négyszer nősült, a négy házasság tíz gyermekéből csak két fiú élte túl az apját.
1656. május 23-án hunyt el Sopronban, a végrendeletben felsorolt rengeteg bútor, ház, szőlőskert mellett hangszerek is maradtak a szolgálati lakásban, amelynek falát ma emléktábla díszíti: "Itt lakott és dolgozott Rauch András a kiváló zeneszerző és karmester."

Országalbum

Forrás: Jancsovics Antal (1974): Rauch András, az első soproni zeneszerző 1592–1656. Soproni Szemle.

Pausz, Josef (1992): Rauch András: egy evangélikus muzsikus az ellenreformáció viszontagságaiban. Soproni Szemle.

Borítókép forrása: http://mek.oszk.hu/

Kérem, várjon... Kérem, várjon...