| 2023. február. 27. | 4 perc olvasás

Soproni médiaművész nagy tervekkel

Teltházas előadást tartott a múlt héten Sipos Bence a Soproni Pedagógusok Művelődési Házában. Fókuszban a történelem címmel eddigi munkáiról és a jövőbeli terveiről beszélt a médiaművész.

Bence Szentesen született, de a középiskolát már városunkban végezte. A Soproni Egyetem Benedek-karának kommunikáció és médiatudomány felsőoktatási szakképzésén ragadta meg a mozgókép elkészítésének komplexitása. Azóta folyamatosan bővíti az ismereteit: először a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának képalkotás szakán végezte el a mozgóképkultúra és média szakirányt, majd az ELTE-BTK filmtudomány mesterszakán diplomázott. Jelenleg a Benedek Elek Pedagógiai Kar mesteroktatója: főként kommunikáció és média szakos hallgatókat tanít.

Fotó: Németh Dóra Katalin

– A szerdai előadáson kicsit visszamentünk az időben: az alkotói pályám egy korábbi szakaszát jártuk körbe a Váratlan vár a határon című kisfilmem kapcsán, amivel még 2018-ban elnyertük a 25. Országos Diákfilmszemle Fiatal filmes kategóriájának fődíját – mesélte. – Ez volt az első komolyabb vizsgafilmünk, amelyet én rendeztem és vágtam, az operatőri feladatokat pedig Halász Gábor barátom látta el. A filmet nem először tekinthette meg a közönség a Soproni Pedagógusok Művelődési Házában, mivel a Ligneumban már levetítették egyszer.

 A Le a bikával! című kisfilmemet azonban most mutattuk be először. Nagy sikert aratott a zömében pedagógusokból álló közönség tagjai körében, akik közül többen saját élményről is beszámoltak a fertőrákosi Mithraeum kapcsán.  

A kisfilm 2020 szeptemberében a „Best of diploma” kiállításon is szerepelt Kaposváron, a RIPPL Galériában, és számos hazai filmfesztiválon is részt vett.

Forrás: internet

Erre a munkára már erőteljesen hatott a kísérleti-művészeti gondolkodás, aminek következtében rendhagyónak tűnhetnek a formai elemei, de alapvetően klasszikus ismeretterjesztő rövidfilm a Mithrász-kutuszról és annak magyar vonatkozásairól. 

 Bence kifejezetten régiós témákat keresett, ugyanis Sopronban talált otthonra. Mivel sokat kapott a városunktól, felnőtté válása meghatározó helyszínétől, szeretett volna ebből valamit visszaadni a helyieknek és akár szélesebb körnek is. 

Jó érzéssel töltötte el, amikor visszajelezték neki, hogy többen is a filmje hatására látogatták meg a Taródi-várat.

Fotó: Németh Dóra Katalin

– Benedektől Benedekig vezetett a pályám – részletezte. – Még a Benedek Elek Pedagógia Kar felsőoktatási szakképzésén kezdtem erőteljesen vonzódni a képalkotáshoz, ezen belül is a mozgóképhez. A Rippl-Rónai-karon komoly művészeti-vizuális nevelést kaptunk neves pedagógusoktól és filmesektől. Az ő hatásukra az arra fogékonyak a művészet felé orientálódhattak, és érdekes kísérletekben vehettek részt. Így készült el a Növekvő című kisfilmem, ami a 4. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztiválon bekerült a legjobb öt közé 41 fős kísérleti mezőnyben. Életemnek ebben a szakaszában szerettem meg a különleges metódusokat, így kezdtem el 3D animációval foglalkozni. A kiinduló médiumom még ma is a mozgókép, a filmi formátum, amit a 3D képalkotásban sokféle irányba el lehet vinni. Nagy benyomást tett rám a vezető tanárom, Gyenes Zsolt, aki a hang és a kép közötti szinergiát, átjárhatóságot kutatja évek óta: hogyan vihető át a hang képpé, a kép hanggá. Az ő kurzusán előbb egy hangi környezetet hoztunk létre, majd erre építettünk vizuális elemeket. Ez azért volt érdekes kísérlet, mert az alkotók közül sokan alapvetően képekben gondolkodunk, itt viszont a hangokból kellett kiindulnunk.

 A Növekvőt azért is tartom nagyon nyitott műnek, mert természetesen megvan hozzá a saját interpretációm, de izgalmas látni, hogy kiben milyen hatást kelt, hiszen a művészet alapvető attribútuma a hatáskeltés. 
Fotó: Németh Dóra Katalin

Bencét már addig is a film és a film kiterjesztésének a lehetőségei – peremterületei – foglalkoztatták. Szerette volna filmelméleti tudását is tovább mélyíteni, és egy napon majd át is adni, ezért jelentkezett az ELTE filmtudomány mesterszakának filmelmélet szakirányára, ami jó alapot jelentett a tervezett akadémiai pályájához. A klasszikus filmtudományi stúdiomok mellett lehetősége volt speciális részterületekbe is belemélyedni, így rengeteg időt töltött az Esztétika Tanszéken, ahol főként művészetelméleti és esztétikai kérdésekkel foglalkozott. Ez tovább formálta a szemléletét, és ráébresztette arra, hogy a kortárs populáris kultúrával is lehet mélyen és értő módon foglalkozni. Ezt a szemléletet igyekszik beépíteni az oktatási módszereibe is.

– Utolsó munkám egy természetművészeti alkotás – folytatta. – Papp Anett textiltervező művész lett figyelmes Rácalmáson egy nagyméretű farönkre furcsa kitüremkedésekkel. Felkért, hogy társuljunk, és hozzunk ki belőle valamit. A kitüremkedéseket ő kiindulópontnak, struktúrának látta, én pedig Gyenes Zsolt öröksége nyomán rögtön hang és kép viszonyában kezdtem el gondolkodni. A természet társalkotó működését igyekeztünk megragadni.

Fotó: Németh Dóra Katalin
 Ennek az eredménye lett az Egy haldokló rönk dala című munkám, amelynek társadalmi-ökológiai aspektusa az, hogy az embercentrikus világkép helyett olyan egységet kellene megteremtenünk, amelyben nem központi szerepben van az ember, hanem együtt rezeg vele. 

A projekt bemutatója a Tájművészet – Hagyj kreatív lábnyomot című kiállításon volt a Budatower Galériában, ahol A rönk címmel előadást is tartottunk.

Bence jelenleg a doktori felvételijére készül, ugyanis rövidtávú céljai között szerepel bekerülni egy művészeti doktori programba, és ezáltal megszerezni a tudományos fokozatot.

Borítókép: Németh Dóra Katalin

Legnépszerűbb cikkek