A hosszú, vidám, gondtalan nyári hónapok után nem csoda, hogy a gyerekek többsége nem várja a tanévkezdést. Sőt, még sokszor a szülőknek sem könnyű elfogadni, hogy ezentúl gyerekeinkkel együtt vissza kell térnünk a szabályok, kötöttségek, napirendek és házi feladatok világába. Hogy hogyan tehetjük szebbé, nyugodtabbá, élvezetesebbé a szeptemberi első napokat?

Vegyük észre a gyerekproblémákat!

A gyerekek sok minden miatt aggódhatnak, például a közösségben betöltött helyzetük, a kortárs-kapcsolataik, tantárgyi teljesítményük, esetleges korábbi konfliktusaik, iskolai nehézségeik miatt. A szülőknek pedig az iskolakezdés anyagi, logisztikai vonzatai, a gyermek napirendjének beállítása, betartatása, a korlátok megfelelő meghatározása okozhat nehézséget szeptember elején. A stressz azért is alattomos jelenség, mert számtalan, egyénenként eltérő, „különös” tünetet produkálhat. A gyerekeknél a fejfájás, a gyomorpanaszok, a hasmenés, valamint az alvászavarok legtöbbször a figyelmeztető jelzések közé tartoznak, ahogy az is, ha látványosan változik a viselkedésük, például jóval többet hisztiznek, ingerlékenyebbek lesznek. Ezek a reakciók sokszor éppen a stresszre hívhatják fel a figyelmünket, hiszen a gyerek – főleg egy kisiskolás – még nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy valami feszíti belülről. Ha el is szabadul a hiszti, szülőként érdemes tudatosítani magunkban, hogy ez nem nekünk, és nem is ellenünk szól. A gyerek nem szándékosan akar bosszantani, hanem egyszerűen képtelen másként kifejezni, hogy épp mennyire rosszul érzi magát a bőrében. A gyereknek ilyenkor leginkább megnyugtató szülői reakcióra van szüksége, ezért minden esetben hagyjuk, hogy kifejezhesse a tanévkezdéssel kapcsolatos aggodalmait. Ha őszintén bevallja a félelmeit, ezeket semmiképp ne kezdjük bagatellizálni, vagy miattuk a gyereket kigúnyolni.

Figyeljünk oda a megfelelő mennyiségű alvásra!

Nemcsak a kisdiákoknak, hanem a nagyobb gyerekeknek és a kamaszoknak is szükségük van a kellő mennyiségű és minőségű alvásra. Arról nem is beszélve, hogy az alvásnak a napi stressz csillapításában, illetve annak kialakulásában is hatalmas szerepe van. A legmodernebb kutatások szerint megfelelő mennyiségű alvás mellett – ami a kisiskolás gyerekeknek legalább napi 10, a kamaszoknak 8-9, a felnőtteknek pedig 7-8 óra – kétszer nagyobb esélyünk van arra, hogy emlékezzünk bármire.

A saját szorongásainkat tartsuk meg magunknak

Szülőként az is nagyon fontos, hogy a saját esetleges félelmeinket, szorongásunkat ne adjuk át a gyermekünknek. Próbáljuk azokat higgadtan és tárgyilagosan a saját korosztályának megfelelő módon megbeszélni vele, de ne vonjuk be az esetleges érzelmi reakcióinkba, ne húzzuk magunkkal őt/őket a saját szorongásunkba.

Ha nehéz az elszakadás

Amennyiben a gyermek számára ijesztő vagy nehéz a „hirtelen” kiszakadás a családi közegből, segítség lehet, ha hangsúlyozzuk a köztünk lévő kapcsolat állandóságát, helytől és időtől való függetlenségét. Ebben segíthetnek olyan apró tárgyak, amelyeket együtt készítünk, választunk ki, és amelyekből egy a gyermeknél, míg a párja a szülőnél marad a tanítás idejére. Egy ilyen talizmán segítségével a gyermek észrevétlenül – a zsebébe nyúlva és megszorítva a közösen festett kavicsot, vagy rátekintve az együtt fűzött karkötőre – azonnali és konkrét, valós visszajelzést kaphat arról, hogy a szülő mindig jelen van, elérhető az életében, bármikor számíthat rá, ezáltal is csökkentve a szorongást.

Szerezzünk „szülőbarátokat”!

Legyen kisiskolás, felsős vagy középiskolás a gyermekünk, az új iskolai feladatokra, kihívásokra készülve nagyban megkönnyítjük a dolgunkat, ha a szülőtársak közül szert teszünk legalább egy jó ismerősre. Így lesz kivel megbeszélni az aggodalmakat, a felmerülő kérdéseket. A támogató közeg már önmagában oldja a stresszt. Ha tehetjük, iratkozzunk fel már a közös szülői e-mail címlistákra, jelentkezzünk a közösségi oldalak vonatkozó csoportjaiba. Cseréljünk tapasztalatot, információt; barátkozzunk.

Tervezzük meg az új rutint!

Hasznunkra válhat, ha a felkészülés során a gyermekkel együtt alakítunk ki a lakásban egy nyugodt, kényelmes tanulósarkot, egy csendes kis zugot. Ezt berendezhetjük együtt is, miközben eltervezzük a hamarosan érvénybe lépő napi rutint. Azzal hogy automatizáljuk az iskolakezdéssel járó feladatokat, leszűkítjük a naponta meghozandó döntések számát, ismét bizonyítottan jelentős mennyiségű feszültségtől kíméljük meg az idegrendszerünket.

Készítsünk előre heti tervet, ahogy az sem árt, ha a tanévkezdésre ráfordulva összeül a családi kupaktanács, hogy megbeszélje, az új felállásban, a szeptembertől kezdve kinek milyen feladatai, kötelességei lesznek. Például melyiküknek hányra kell beérnie az iskolába, a munkahelyre, milyen különórák, egyéb programok várhatók délután iskola és munka után.

Így nem lesz felesleges konfliktus és bizonytalanság a már amúgy is feszült, egyben képlékeny helyzetben.

Keressünk új célokat!

Gondoljuk végig az előző évet és derítsük ki, miben sikerült fejlődést elérni. Bármi is legyen az, például számolás, írás, olvasás, biciklizés, úszás, futás, önállósodás, a lényeg, hogy gyermekünk lássa a változást, amitől elhiszi, hogy mindez újból sikerülhet egy másik területen is. Ennek tudatában tűzzük ki az új célokat, amit jó, ha lerajzolunk vagy leírunk és kiteszünk a falra. Ha sikerül, mindenképpen ünnepeljük is meg, ettől érzékelhetővé válik, hogy ami kezdetben nehéznek tűnt, az végül könnyen megvalósult.

Csempésszünk élményeket a hétköznapokba!

Felfedezhetünk új helyeket, egy új szabadstrandot akár a következő nyárra, túrázzunk, piknikezzünk, építsünk kuckót a kertbe, menjünk olyan programokra, aminek örül a gyerekünk. Ha időt tudunk szakítani, akkor a hétköznapokban is csinálhatunk apró kiruccanásokat: amíg jó az idő, fagyizhatunk, egy másik útvonalon mehetünk hazafelé, beülhetünk egy új cukrászdába, hosszasan sétálhatunk, színes faleveleket gyűjthetünk, a lényeg, hogy ha kis időre is, de eltérjünk a megszokottól, és együtt szórakozzunk!

Írjunk őszi bakancslistát!

Fontos, hogy őszre, de akár későbbre is tervezzünk programokat! Akár listát is írhatunk azokról a dolgokról, amiket mindenképpen meg szeretnénk valósítani. Lehet ez sütisütés, falevélgyűjtés, mézeskalácsház-készítés, gesztenyeszedés, tökfaragás, közös kézműveskedés, színházi előadás vagy bármi. Tervezzük meg a nagyobb, akár vágyott kirándulásokat (várak felfedezése, nagyon hegycsúcsok meglátogatása), hosszabb utazásokat hétvégéken, az őszi szünetben vagy karácsonykor. Érdemes ezeket együtt beírni a naptárba, hogy legyen mit várni. Így a gyerekek is láthatják, hogy nyár végén nincs vége a világnak és nem áll meg az élet, ősszel, télen és tavasszal is rengeteg élmény várhat rájuk!

Sportoljunk, lazítsunk, étkezzünk egészségesen!

Az új tanévvel járó stressz leküzdésében természetesen ugyanúgy a segítségünkre lehetnek az olyan jól bevált, általános módszerek, mint a rendszeres sport, a meditáció vagy a kiegyensúlyozott, egészséges étkezés. A szakértők szerint heti 150 perc intenzív sportolás lenne az ideális, ami lehet bármi: úszás, kerékpározás, futás, tánc, aerobic, jóga, pilates stb. Lehetőség szerint próbáljuk naponta 30-40 percet mozogni, de a „tömbösítés”, a heti három-négy intenzív edzés is rengeteget segíthet. Emellett ugyanúgy stresszcsökkentő hatással bír, ha sok halból, baromfiból, rengeteg salátából, zöldségből, könnyű tejtermékekből és teljes kiőrlésű gabonafélékből álló kiegyensúlyozott, egészséges étrendet követünk. Továbbá a napi meditáció és a szabad levegőn töltött idő is hamar meghozza a hatását.

Források: csaladinet.hu, hvg.hu

Képek: pixabay