Szárföld elnevezését a hagyomány eltérően magyarázza. Az egyik elképzelés szerint Szár Lászlóról, első birtokosáról nevezték el. Az ő nevét pedig a szláv eredetű, tar, kopasz jelentésű szóból lehet levezetni, amit azért kapott, mert fejét kopaszra borotváltatta. A másik magyarázat szerint Szárföld neve onnan is származhat, hogy a Hanság déli oldalán ez a terület volt akkoriban az első, letelepedésre alkalmas, száraz hely.

A település a középkorban a ma lakott területtől nagyjából 2 km-re északra helyezkedett el. Első okleveles említése a 12. század végéről maradt fenn. 1230-ban II. András Osl comesnek adományozta a települést (a latin megnevezés ebben az időben a honfoglaló nemzetségekből alakult családok fejét jelentette hazánkban). Később a Kisfaludy és a Mihályi családok birtokolták, a 15. század közepétől pedig Csornai István és leányai lettek a falu tulajdonosai.

A 16. században Enyingi Török Bálint, majd utána Nyáry Miklós szerezte meg. 1624-ben Esterházy Miklós gróf tulajdonába került Nyáry Krisztinával kötött házassága révén. Ettől kezdve az Esterházyak lettek a falu legnagyobb birtokosai. 1594-ben Szárföld is áldozatul esett a török pusztításnak, csak 1622-ben népesült be ismét. Az 1660-as években újjáépítették a templomot, de 1683-ban Kara Musztafa Bécs ostromára vonuló csapatai ismét elpusztították a falut.

A hagyomány szerint a lakosok a környező Hanság ingoványos területein keresztül csak egyetlen gázlón megközelíthető sűrű füzes-nádas magaslaton kerestek menedéket. A törökök ebben az időben az összeharácsolt, azaz adóként a környék nem mohamedán vallású lakosságától behajtott birkákat, tulkokat Szárföld közelében őrizték. Az elmenekült és éhező szárföldiek ezt kifigyelték, és ügyesen kihasználva a lápi gázokból éjszaka gyakran fellobbanó lidércfényeket, amitől a babonás törökök tartottak, az éj leple alatt fehér lepedőbe burkolózva, magukat szellemnek álcázva meg-megdézsmálták az összegyűjtött állatokat. A töröknek persze sok bosszúságot okozott az ínséges időben egyre fogyó állati betevő kérdése, még végül feltehetően árulás következtében a szárföldiek rejtekhelyére bukkantak. A sűrű füzest felgyújtották, a tűz elől menekülő embereket legyilkolták. Ezért nevezték el ezt a területet ma is Égett erdőnek.

Csak az 1700-as évek elején indult újra az élet, ekkor már a falu mai helyén. Ez idő tájt a betelepülők nyomán gyorsan növekedett Szárföld népessége, megkezdődött az irtásföldek művelésbe fogása is. A környék jobbágyaira súlyos szolgáltatások nehezedtek: például évente tízszer Bécsújhelyre is kellett fuvart teljesíteniük a földesúrnak.

Az 1848-as szabadságharcban Franz Wyss tábornok Borsodi László bírót és a falu plébánosát halálra ítélte, mert Szárföld lakói akadályozták a Csorna felé vonuló császári csapatokat. Az ítéletet szerencsére nem hajtották végre. A település 1900-ban érte el a legnagyobb lélekszámot, akkor 1591-en lakták.

Szárföld Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1742-ben építették újjá, miután a korábbi épületet tűzvész pusztította el. Ez még feltehetőleg 1622 után épülhetett Nyáry Miklós uradalma alatt, teljes egészében fából. 1660 és 1670 között felújították, az új épület is még famennyezetes volt. A templom névadójának ünnepe október 18-a, így Szárföldön van az egyik legkésőbbi búcsú a Rábaközben. Szent Lukács orvosként Krisztusban fedezte fel az emberiség gyógyítóját. Evangéliumában különös tisztelettel írt Szűz Máriáról, hitelesként elfogadott képet festve Krisztus édesanyjáról. Ennek az az alapja, hogy a Szűzanyáról a legtöbbet és a legszebben Lukács beszél, s így, ha nem is ecsettel, de szavakkal képet „rajzol” róla.

A római naptárban Szent Lukács a 9. század óta szerepel. Mint orvos, különös részvéttel nézte a beteg embert; s mint evangélista észrevette, hogy a Megváltó maga is orvos, sőt ő ,,az Orvos'', aki a beteg emberiségnek meghozta a gyógyulást a megváltás végrehajtásával. Úgy mutatja be evangéliumában az Emberfiát, mint a betegek gyógyítóját, aki árasztja az emberek között Isten jótéteményeit. A pogány ifjú, Lukács, Szent Pál tanítványaként ismerkedett meg az evangéliummal. A foglalkozásából adódó pontosság- és hitelességigénytől hajtva útra kelt, hogy utánajárjon mindannak, amit Krisztusról hallott. Találkozhatott még a Szűzanyával, az egykori tanítványokkal, gyógyult betegekkel, vakokkal. A gyűjtött anyagból – valószínűleg már Szent Pál mellett dolgozva – összeállította evangéliumát, amelyben több olyan eseményt és részletet is belefoglal, melyek más evangéliumokban nem szerepelnek.

Védőszentjüknek tekintik Szent Lukácsot az aranyművesek, a zománckészítők, a festők, a kőfaragók, a művészek, az orvosok, az ötvösök, a sebészek, a szobrászok, az üvegfestők, a kórházak, a fürdők.

A Szent Lukácsról elnevezett templom tornyában 3 harang található, melyek közül a Lélekharangot Seltenhofer Frigyes öntötte Sopronban 1847-ben, a Szent Lukács harangot Gombos Miklós Őrbottyánban 2000-ben; a nagyharang pedig Ausztriában, Kapfenbergben készült a Böhler Öntödében, valószínűleg még a 19. században.

A szárföldi templom belső díszítésében, falfestményeinek készítésében a II. világháború előtt részt vett Sterbenz Károly soproni festőművész. A templom külső felén elhelyezett Szent Flóriánt, a Tűzoltók védőszentjét ábrázoló bronz dombormű pedig Sz. Egyed Emma szintén soproni érmeművész alkotása 1997-ből.

A település további egyházi emlékei egy Sarlós Boldogasszony kápolna és egy 1914-ből származó, Piéta-szoborral kiegészített Szent Háromság-oszlop a Fő utca 131. előtt. Az oszlop tetején a Szentháromság foglal helyet a klasszikus ábrázolásban, az oszlopszéken ül Mária az oszlopnak dőlve, ölében a keresztről levett Krisztus teste. A két ábrázolás együttes megjelenése egy szoborcsoportban ritkának számít, általában külön-külön szerepelnek.

Szintén Sz. Egyed Emma soproni művésznő készítette azt a kőlapra helyezett bronz portrét, mely a Petőfi köz elején Szabó Gyula (1926-1995.) egykori szárföldi tűzoltó egyenruhás alakját ábrázolja. Az alkotás Szabó Gyula feleségének megrendelésére készült. A szomszédságában egy tűzoltó szekeret is kiállítottak.

Források:

szfold.hu

hu.wikipedia.org

Bakodi László: Barangolás Szárföld múltjában. Szárföld, 2011.

magyarkurir.hu

archiv.katolikus.hu

Borítókép forrása: szfold.hu