Yo-Gabi, a testi-lelki védőnő

  2021. június 10. - www.sopronmedia.hu

Molnár Gabriella az, aki már óvodás korában elhatározta, hogy embereken fog segíteni, és emellett a vágya mellett ki is tartott, így életútja minden fronton a segítő szakmáról szól. Amellett, hogy 3 gyermek édesanyja és a YOGABI jógastúdió vezetője, védőnőként is segíti a soproni anyukákat.

Hogyan kerültél kapcsolatba a jógával?
Védőnőknek szerveztek egy bemutatót a kismama jógáról, és nekem ez egy akkora „AHA” élmény volt, hogy rögtön tudtam, ez lesz az én utam. Ezáltal találtam meg a belső békémet, a harmóniát, ami óriási segítség a hétköznapokban. Mindenki másért kezd el jógázni, én a testi-lelki feltöltődésért. Sokan nincsenek tisztában azzal, mi is az a jóga, de miután jelenleg divat, ezért kipróbálják, és szerencsére egyre többen maradnak ott az órákon, mert megszeretik. Többen vannak azok, akik a fizikai mozgásért kezdenek el jógázni, és kevesebben vannak, aki a lelki feltöltődés miatt.

Mindenki alkalmas a jógára?
Nem. Van, aki képtelen ellazulni, nem tud óra végén relaxálni vagy idegesítik a légzéstechnikák. A jóga egy folyamatos fejlődés. Mind a testünk határainak feszegetése, mind pedig elménk és tudatunk tágítása.

A YOGABI stúdiódban, többféle órát is tartasz. Melyik a legnépszerűbb?
Van kismama jóga, gerinc jóga, astanga jóga is. Az utóbbi a legnépszerűbb, ami egy dinamikusabb módja a jógázásnak. Ebben a rohanó világban, amikor túl sok inger, túl sok program éri az embereket, rendkívül fontos, hogy kicsit befele figyeljünk, az ösztöneinkre hallgassunk.
Ezt szoktam kérni a hozzám érkező anyukáktól is. Próbáljanak meg a megérzéseikre hallgatni, mert azok a legjobb tanácsadók, nemcsak a gyerekneveléssel kapcsolatban, hanem az életben általában.

Főállásnak egy másik csodás szakmát választottál. Miért lettél védőnő?
Már gyerekkoromban elhatároztam, hogy ezt a hivatást fogom választani. Az óvodánkba érkező védőnő olyan kedves és szimpatikus volt, hogy nagy hatást gyakorolt rám. De a gyerekek szeretete és a segíteni akarás az, ami miatt ezt választottam életutamnak.

A védőnő az, aki az életük egyik legérzékenyebb szakaszában kíséri végig az anyukákat. Mit tapasztalsz, ebben az időszakban mennyire vannak összezavarodva a nők? Hogyan tudnak kiigazodni a rájuk zúduló információdömpingben?
Azért próbálok már a várandósság alatt is jó kapcsolatot kialakítani az anyukákkal, hogy legyen köztünk egy bizalmi kapcsolat, ami alapján el tudják dönteni, hogy érdemes-e rám hallgatni, vagy sem. Igazából az anyukán keresztül tudok a kisbabákon, gyerekeken segíteni, így nagyon fontos, hogy jóban legyünk. Azt szoktam kérni, hogy óvatosan bánjanak az interneten terjedő információkkal, fórumokkal, csoportokkal, mert nagyon felületes információkat kaphatnak ott a bizonytalan édesanyák.

Szinte nincs olyan gyerekkel kapcsolatos téma, amivel kapcsolatban ne lenne véleménye a nagymamának, barátnőnek, gyerekorvosnak, szomszéd néninek, internetnek. Hogy tudja eldönteni az anyuka, kire hallgasson, mondjuk, ha szoptatásról vagy altatásról van szó?
Én azt szoktam mondani, hogy elsősorban az ösztöneire hallgasson minden anya, de azt tapasztalom, hogy egyre kevesebben vannak azok a nők, akik ezt meg is fogadják.

Mi lehet ennek az oka?
Egyrészt nem élnek együtt a generációk, másrészt sokan költöznek távolra a családjuktól, így előfordul, hogy az ország túlsó felében vannak egyedül. Nincs nagymama, nagynéni, aki segíteni tudna, az édesapák sokat vannak távol a munkájuk miatt. Ilyen szempontból is érzem, hogy nagy szükség van a munkámra, mert nincs más, aki segítene nekik. Sokaknak senkijük nincs itt.

Okozhat ez az „egyedüllét” problémákat az anyukáknál?
Én azt látom, egyre több apuka veszi ki a részét a gyerekek körüli teendőkből, de jellemző az is, hogy az édesapák rengeteget dolgoznak, így az anyukának egyedül kell helyt állnia. Nekünk vannak különböző kérdőíveink, amikkel például a szülés után depressziót lehet kiszűrni, de nem mindig szembetűnőek a tünetek.

Mennyire kérnek segítséget?
Nagyon kevesen fogalmazzák meg, hogy valós segítségre van szükségünk, inkább abból veszem észre, hogy szükségük van rám, hogy alig akarnak elengedni a családlátogatásról, mert megnyugtató számukra, hogy ott vagyok.

Esetleg van-e olyan csoport vagy baba-mama klub, ahova eljárhatnának az anyukák, közösségben lehetnének?
Szerveztünk már többször is ilyet, de nagyon csekély volt a jelentkezők száma.

Tapasztalataink szerint igény lenne, de odáig már nem jutnak el az emberek, hogy tegyenek érte valamit, mert mindig jön a kifogás. Neked erről mi a véleményed?
Én azt gondolom, hogy valóban nehéz megoldania annak az én-időt, akinek nincs segítsége a környéken. A nyugati országrésznek azért van egyfajta sajátossága. Ausztria közelsége, az ingázás, az, hogy sokan dolgoznak kint, más törvények vonatkoznak a kismamákra csak bonyolítja a helyzetet. Sokkal később jöhet el egy várandós nő a munkából, és hamarabb is kell visszamennie dolgozni. Aki Ausztriában szül, annak nehézség a papírokat elintéznie.
Ezek amellett, hogy feszültségnövelő tényezők egy anyukának, az idejét is korlátozzák. Sok olyan anyukát ismerek, aki szívesen jönne jógázni, de egyszerűen vagy nem ér oda a foglalkozásra, mert sokáig dolgozik, vagy nincs, aki vigyázzon a gyerekre.

Tény, hogy nagyon nehéz anyukaként megoldani, ha valakinek nincs segítsége, hogy eljusson egy jóga órára, egy tréningre vagy csak egy beszélgetésre, de ha az akarat megvan, az már fél siker. Össze lehet fogni más anyukákkal, és megbeszélni, hogy egy héten egy napot az egyikük vigyáz a gyerekekre, a másik nap a másik, így mindkettejüknek lesz egy szabad délutánja.

Kérem, várjon... Kérem, várjon...