A legtöbben nem ivóvízhez, hanem ásványvízhez nyúlnak, mikor vizet szeretnének inni. Az éttermekben, kávézókban is ásványvizet szolgálnak fel víz gyanánt, így fontos, hogy tisztában legyünk az összetételükkel és egészségi hatásaikkal.

Mióta használunk ásvány- és gyógyvizeket?

Röviden: évezredek óta. A természetes forrásokból származó vizek fogyasztására, azok egészségre gyakorolt jótékony hatására számos monda, népmese utal. A fürdőzés vallási rituálé is volt, eközben pedig gyakran észlelték a vizek gyógyhatását is.

A gyógyvíz és ásványvíz fogalmát először az 1929-es ún. fürdőtörvényben különböztették meg és foglalták írásba. Eszerint az ásványvíz minden literjének legalább 1000 mg a talajrétegen keresztül szivárgó, kőzetekből kioldott ásványi anyagot kell tartalmaznia, a gyógyvíz pedig olyan ásványvíz, amely vegyi összetétele és fizikai tulajdonságai következtében gyógyító hatású. Egészen 2004-ig, az Európai Unióhoz való csatlakozásig ezt a fogalmat használták Magyarországon, az új szabályozás azonban nem tér ki a minimális ásványianyag-tartalomra. Hazánkban nagyon sok a magas ásványianyag-tartalmú víz, ennek oka a kőzetek szerkezete és a nagy mennyiségben található magas hőmérsékletű víz – olvasható a víz világnapján kiadott hírben.

 A hazánkban előforduló ásványvíztípusokat felszín alatti elhelyezkedésük és ezzel szorosan összefüggő jellegük alapján csoportosíthatjuk.  

Mit is hívunk ásványvíznek és mit gyógyvíznek?

Az ásványvizek csoportosítása

Az ásvány-, gyógyvizek palackozásának elterjedésének hatására az évek során számos, különböző szempontú definíció jelent meg, ezek időközben is többször módosultak, és esetenként egybeolvadtak, míg ki nem kristályosodtak a ma is használatos meghatározások (országonként eltérhetnek). A XX. század folyamán jött létre a 80/777/ CEE ásványvíz direktíva és annak utólagos módosításai ((96/70/EC, illetve a 2003/40/EC Direktívák), amelyeket számos ország (de nem mindegyik) átvett a jogharmonizációja folytán. A direktíva eredetileg három, majd utólagos módosításaiban négy alkategóriát különböztet meg, a kritérium pedig az oldott ásványi anyag-tartalom, a szélesebb körökben elfogadott TDS (total dissolved solids):

• Csekély ásványi anyag-tartalmú, TDS < 500 mg/l
• Nagyon csekély ásványi anyag-tartalmú, TDS < 50 mg/l
• Ásványi anyagban gazdag, TDS >1500 mg/l.

Ezt bővítették utólag a logikusnak ítélt közepes ásványianyag-tartalmú kategóriával, amely a kimaradt 500 mg/l > TDS < 1500 mg/l intervallumot fedte le.

A fent említett direktíva szabályozta azon eseteket is, amikor a TDS nem éri el a kívánt értékeket, de a kategória meghatározásához adott koncentráció felett jelen levő összetevőket használják:

Hidrogén-karbonát-tartalmú: Hidrogén-karbonát > 600 mg/l

Szulfáttartalmú: Szulfát > 200 mg/l

Kloridtartalmú: Klorid > 200 mg/l

Kalciumtartalmú: Kalcium >150 mg/l

Magnéziumtartalmú: Magnézium > 50 mg/l

Fluoridtartalmú: Fluorid >1 mg/l

Vastartalmú: Kétértékű vastartalom >1 mg/l

Savas Szabad CO2: > 250 mg/l

Nátriumtartalmú: Nátrium > 200 mg/l

Alkalmas nátriumszegény diétához: Nátrium < 20 mg/l

Általános ajánlások az ásványvizek típusától függően

A korai gyermekkorban valamint a várandósság és a szoptatás időszakában a legfeljebb 10 mg/l nitráttartalmú ásványvizek fogyasztása javasolt a methemoglobinémia (súlyos, vörösvérsejt-károsodással járó állapot, amelyet a nagy nitráttartalom okozhat) megelőzéséhez.

Az ásványvizek fő típusai és hatásuk

• A hidrogén-karbonátban gazdag, alkalikus ásványvizek (hidrogénkarbonát > 600 mg/l) semlegesítik a savtúltengést, így reflux betegségben ajánlottak. Ezen kívül fizikai aktivitás esetén segítik a folyadék, valamint az ásványi sók visszaépítését. Sportversenyt megelőzően 500-700 ml fogyasztása ajánlott, míg erőteljes fizikai igénybevétel közben kerülendő az alkalikus vizek túlzott fogyasztása. Fizikai aktivitás esetén gyors felszívódásuk miatt az izotóniás italok a legkedvezőbbek.
• A szulfátos vagy keserű ásványvizek (szulfát > 200 mg/l) serkentik a bélműködést, és főként krónikus székrekedés esetén ajánlottak, míg a szulfátos-hidrogénkarbonátos vizek az epehólyag csökkent működése, illetve epeköves betegségek esetén ajánlottak epeelválasztást fokozó hatásuk révén.
• A nátrium-kloridos, sós ásványvizek (klorid > 200 mg/l, nátrium > 200 mg/l) a bélmozgást, a víz- és elektrolit-kiválasztást serkentik a bélben, valamint fokozzák az epeelválasztást. Ebből adódóan fogyasztásuk székrekedés, valamint epebetegség esetén ajánlott.

• A kalciumban gazdag ásványvizek (kalcium > 150 mg/l) a kalciumszükséglet növekedésekor (várandós, szoptató nők, gyermekek, idősek, változókorban lévő hölgyek valamint csontritkulás esetén), annak pótlására ajánlottak.
• A magnéziumban gazdag ásványvizek (magnézium > 50 mg/l) hashajtó hatással rendelkeznek, egyes kutatások szerint segítenek az érelmeszesedés megakadályozásában, hatékonyak a menstruációs problémák enyhítésében valamint a változókor utáni csontritkulás megelőzésében. Várandós és szoptatós anyák megnövekedett magnézium-szükségletének pótlására is jó választásnak bizonyulnak mérsékelt mennyiségben.
• A vastartalmú ásványvizek (kétértékű vas > 1 mg/l) növelik a vérsavó vastartalmát, így vashiányos állapotban kiemelten ajánlott a fogyasztásuk.
• A kénes, sós-jódos, valamint sós-jódos-brómos ásványvizek főként külső használatra (fürdők), például bőrproblémákra vagy inhalációval légzőszervi betegségek esetén ajánlottak. A jódtartalmú ásványvizek hozzájárulhatnak a várandós nők emelkedett jódszükségletének kielégítéséhez. Pajzsmirigyprobléma esetén ajánlott orvossal konzultálni a jódos ásványvizek fogyasztását illetően.
• A természetes szénsavas vizek (CO2 > 1000 mg/l) főként fürdők formájában érproblémák kezelésére ajánlottak.

Egyes ásványvizek ellenjavallata

A kis ásványianyag-tartalmú ásványvizek vizelethajtó tulajdonságuk miatt veseelégtelenségben szenvedőknek, vízvisszatartás, illetve keringési rendellenesség esetén nem ajánlottak.

A nagy nátriumtartalmú ásványvizek magas vérnyomás, illetve egyéb, szív- és érrendszeri betegség esetén nem ajánlottak.

A kénes ásványvizek légzőszervi problémák esetén kerülendők.

A hidrogén-karbonátban gazdag ásványvizek kevés gyomorsav-termelődés esetében nem ajánlottak.

A sós ásványvizek túlzott gyomorsav-termelődés, gyomorfekély valamint magas vérnyomás esetén nem ajánlottak.

A szulfátos vizek pedig fekéllyel járó emésztőrendszeri betegségekben kerülendők.

Források: hazipatika.com, senior.mibolmennyitegyek.hu

Képek forrása: istockphoto