A szaunázás története

Sok kul­tú­rá­ban az iz­zasz­tó für­dők évez­re­dek óta fon­tos sze­re­pet ját­sza­nak. Pél­da­ként em­lít­het­jük az óko­ri ró­mai­a­kat vagy az in­di­á­no­kat, akik ri­tuá­lis cél­lal ke­res­ték fel az iz­zasz­tó kuny­hót. A kö­zel-ke­le­ti gőz­fürdők­ben az iz­za­dás so­rán az em­be­rek hí­re­ket cse­rél­tek egy­más­sal. A szaunázás kul­tú­rá­ja Kö­zép-Euró­pá­ban csak a hu­sza­dik szá­zad má­so­dik fe­lé­ben ter­jedt el. Az újab­ban egy­re ked­vel­tebb well­ness-köz­pon­tok­ban szám­ta­lan vál­to­za­tát meg­ta­lál­juk. A sza­u­na kü­lö­nö­sen a nyir­kos, hi­deg idő­ben nyújt ér­té­kes se­gít­sé­get; a tes­tet és a lel­ket egy­aránt gyó­gyít­ja, kar­ban­tart­ja a té­li hi­deg­ben.

A szaunázás szervezetünkre gyakorolt hatása

A leg­ked­vel­tebb és le­gel­ter­jed­tebb sza­u­na­fé­le a finn sza­u­na. En­nek klasszi­kus al­kal­ma­zá­sa két fá­zis­ra oszt­ha­tó: a fel­me­le­ge­dés­re és a le­hű­lés­re. A hő át­adá­sá­ról a fa gon­dos­ko­dik. A fa 100 °C-ot ké­pes fel­ven­ni, majd ezt az el­tá­rolt hőt egyen­le­te­sen le­ad­ja a ka­bin le­ve­gő­jé­nek. A for­ró le­ve­gő he­ví­ti fel a sza­u­ná­zó tes­tét. Ah­hoz, hogy az em­be­ri szer­ve­zet a szél­ső­sé­ges – 80–100 °C-os – hő­mér­sék­le­tet ké­pes le­gyen ká­rok nél­kül elvi­sel­ni, sok vér ke­rül a pe­ri­fé­riá­ra, azaz a vég­ta­gok­ba és a bőr­be. A sza­u­ná­ban ugya­nis bő­rünk hő­mér­sék­le­te már né­hány perc múl­va elé­ri a 42 °C-ot. A mé­lyeb­ben fek­vő szö­ve­tek hő­mér­sék­le­te fo­ko­za­to­san 38,5 °C-ra emel­ke­dik. Az eset­le­ges keringési problémák el­ke­rü­lé­se ér­de­ké­ben szer­ve­ze­tünk min­dent el­kö­vet, hogy a test­hő­mér­sék­le­tet 37 °C-ra csök­kent­se: sza­po­ráb­bá vá­lik a pul­zus, erő­seb­bé vá­lik a lég­zés, ezál­tal fo­ko­zó­dik a vér oxi­gé­nel­lá­tá­sa.

A leg­fel­jebb 15 per­ces fel­me­le­gí­tést a le­ga­lább ilyen fon­tos le­hű­lés­nek kell kö­vet­nie. Elő­ször a friss le­ve­gőn, az­tán a hi­deg zu­hany alatt. Eköz­ben a lég­utak le­hűl­nek, a tü­dők friss, oxi­gén­dús le­ve­gő­vel te­lí­tőd­nek. A vég­le­ges le­hű­lés­hez elen­ged­he­tet­len a hi­deg zu­hany, itt ugya­nis tes­tünk hússzor több hőt ké­pes le­ad­ni, mint a le­ve­gőn ke­resz­tül, te­hát test­hő­mér­sék­le­tünk gyor­sab­ban nor­ma­li­zá­lód­hat. A sza­u­na for­ró­sá­gá­hoz ha­son­ló­an az erő­tel­jes hi­deg is ser­ken­tő és la­zí­tó ha­tá­sú. Az izom­zat és a vé­re­dé­nyek gyor­san össze­hú­zód­nak. Pul­zu­sunk rö­vid idő­re fel­gyor­sul, agyunk és egész tes­tünk vé­rel­lá­tá­sa hir­te­len erő­sö­dik. Olyan ez, mint egy kis sokk, amely azon­ban fris­sí­tő ha­tá­sú, és in­ten­zív bol­dog­sá­gér­zet­tel tár­sul.

Az ezt kö­ve­tő me­leg láb­für­dő zár­ja a sza­u­ná­zást. Olyan ez, mint a des­szert egy jó ebéd után. A láb­für­dő ha­tá­sá­ra ki­tá­gul­nak a hi­deg zu­hany alatt össze­hú­zó­dott erek, a még eset­leg bent re­kedt, fe­les­le­ges hő könnyeb­ben tá­voz­hat a test bel­se­jé­ből. Tes­tünk most már tény­leg tel­je­sen el­la­zul­hat. A láb­für­dő idő­tar­ta­ma 5-10 perc, hő­mér­sék­le­tét fo­ko­za­to­san 40 °C-ra emel­jük. Az ilyen láb­für­dő cso­dá­la­to­san nyug­ta­tó ha­tá­sú, köz­ben nyu­god­tan szun­di­kál­ha­tunk a pi­he­nő­he­lyi­ség­ben.

Ezu­tán aján­la­tos a masszázs igény­be­vé­te­le is. Az át­me­le­gí­tett izom­zat ugya­n­is el­la­zult, ru­ga­nyos, ezért a masszí­ro­zás kü­lö­nö­sen ha­tá­sos. A ke­ze­lés ha­tá­sá­ra je­len­tő­sen ja­vul vé­rel­lá­tá­suk, könnyeb­ben el­tá­voz­nak a salakanyagok.

Szaunázás alatt a hor­mon­ház­tar­tás har­mo­ni­zá­ló­dik

A szaunázás in­di­rekt mó­don fo­koz­za a tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­get. A szél­ső­sé­ges he­ví­tés és a le­hű­tés ha­tá­sá­ra tes­tünk­ben fo­ko­zó­dik a hormonok ter­me­lő­dé­se, ezek je­len­tős mér­ték­ben be­fo­lyá­sol­ják a zsí­ra­nyag­cse­rét, csök­ken­tik az al­ler­gi­ás re­ak­ció­kész­sé­get, és fé­ke­zik a gyul­la­dá­sos fo­lya­ma­to­kat. Ezen túl­me­nő­en a máj­ban fo­ko­zód­nak azok a fo­lya­ma­tok, amely so­rán a vér­ben ta­lál­ha­tó zsír és fe­hér­je alko­tó­ele­mek cu­kor­rá ala­kul­nak át. Ezál­tal ja­vul az izom­zat és az agy tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­ge, fo­ko­zó­dik a pul­zus és a lég­zés­fre­kven­cia. Az ered­mény: ener­giá­val töl­tő­dünk fel, elé­ge­det­teb­bek va­gyunk.

Se­gít­ség aszt­ma és bron­chi­tis ese­tén

A ja­vu­ló lég­zés­ka­pa­ci­tás tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­gün­ket és erőn­lé­tün­ket is ked­ve­ző­en be­fo­lyá­sol­ja. Lég­ző­iz­ma­ink el­la­zul­nak, a lég­utak, a hör­gők ki­tá­gul­nak. Min­dez az erőn­lé­tet és a ki­tar­tást ja­ví­tó spor­tá­gak­hoz, mint a ke­rék­pá­ro­zás, a fu­tás és az úszás, elen­ged­he­tet­len. Az aszt­má­sok is pro­fi­tál­hat­nak a sza­u­ná­zás­ból, ugya­nis a légutak nyál­ka­hár­tyái­nak vé­rel­lá­tá­sa a nor­má­lis­hoz ké­pest a hét­sze­re­sé­re fo­ko­zó­dik. A rend­sze­res szaunázás az idült hörghu­rut gyó­gyu­lá­sát is je­len­tős mér­ték­ben ké­pes gyor­sí­ta­ni. A sza­u­ná­ban ugya­nis a lég­utak nyál­ka­hár­tyá­ja kb. 42 °C-ra me­leg­szik. Ez fe­lold­ja az ott le­ra­kó­dott sű­rű nyálkát, így azok fel­kö­hö­gé­se könnyeb­bé vá­lik, rá­adá­sul fel­sza­ba­dul­nak a nyál­ka ál­tal össze­ta­padt csil­ló­sző­rök is, ame­lyek a szek­ré­tum el­tá­vo­lí­tá­sá­ban fon­tos sze­re­pet ját­sza­nak. A kö­hö­gé­si in­ger érez­he­tő­en csök­ken.

Meg­előz­he­tő az izom­láz

A sú­lyo­san meg­ter­he­lő edzés, va­la­mint a rö­vid tá­vú, de in­ten­zív izom­ter­he­lés kö­vet­kez­mé­nye az izom­görcs és az izom­láz. A sza­u­na ha­tá­sá­ra az izom­zat­ban fel­gyü­lem­lett tej­sav gyor­sab­ban el­bom­lik, és a ve­sé­ken ke­resz­tül el­tá­vo­zik. A sa­lak­anya­gok el­szál­lí­tá­sa, a ja­vu­ló oxi­gé­nel­lá­tás ha­tá­sá­ra az izom­ro­stok­ban a ter­he­lés miatt ke­let­ke­zett mikrosz­ko­pi­kus sé­rü­lé­sek is gyor­sab­ban gyó­gyul­nak. A bel­ső sé­rü­lé­sek, va­la­mint a vé­röm­lennyel já­ró sport­sé­rü­lé­sek ese­tén azon­ban a sza­u­ná­zás szi­go­rú­an el­len­ja­vallt.

A szív és a vé­rel­lá­tás te­her­men­te­sí­té­se

A szaunázás ide­á­lis ér­tor­na. A rend­sze­res iz­za­dás ha­tá­sá­ra a vé­re­dé­nyek re­ge­ner­álód­nak, a vér­nyo­más nor­ma­li­zá­ló­dik. Csök­ken az infarktus koc­ká­za­ta. A jó vé­rel­lá­tás meg­ha­tá­ro­zó ha­tást gya­ko­rol szel­le­mi és tes­ti tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­gün­kre is. Az egész­sé­ges vé­re­dé­nyek fa­la olyan elasz­ti­kus és si­ma, mint egy cső. En­nek ha­tá­sá­ra min­den tes­ti sej­tünk­höz el­jut a vér ál­tal szál­lí­tott oxi­gén és az élet­fon­tos­sá­gú tá­pa­nya­gok. A zsí­ros ét­elek, va­la­mint a moz­gássze­gény élet­mód ha­tá­sá­ra a vé­re­dé­nyek bel­ső fa­lán le­ra­kó­dá­sok jön­nek lét­re, rom­lik a he­lyi szö­ve­tek vé­rel­lá­tá­sa. Ezen túl­me­nő­en meg­nő az esé­lye an­nak, hogy vér­rö­gök ke­let­kez­nek az ér­fa­lon, ami mély­vé­nás trom­bó­zis­hoz ve­zet. A rend­sze­res sza­u­ná­zás­sal fo­koz­ha­tó a le­ra­kó­dá­sok fe­lol­dó­dá­sa, és ja­vít­ha­tó az ér­fa­la­kon ke­let­ke­zett mikros­érü­lé­sek gyó­gyu­lá­sa is.

A szaunázás véd a ví­ru­sok el­len

A szaunázás ha­tá­sá­ra je­len­tős mér­ték­ben fo­ko­zó­dik a szer­ve­ze­tünk im­mu­ni­tá­sá­ért fe­le­lős in­ter­fe­ro­nok ter­me­lő­dé­se is. Ezek az im­mun­fe­hér­jék gá­tol­ják a ví­ru­sok és a bak­té­riu­mok sza­po­ro­dá­sát.

Meg­szé­pül a bőr

A szer­ve­zet el­sa­va­so­dá­sa so­rán ke­let­ke­zett sa­lak­anya­gok ha­tá­sá­ra a bőr csú­nyá­vá, tisz­tá­ta­lan­ná vá­lik. Az iz­za­dás so­rán a bőr­ből a leg­rö­vi­debb úton tá­voz­nak a sa­lak­anya­gok, szem­mel lát­ha­tó­an szeb­bé, ru­gal­ma­sab­bá vá­lik.

Források: myprotein.hu, tgymagazin.hu

Képek forrása: istockphoto