A fokhagyma jellegzetes illatát sokan szeretik, és legalább annyian ódzkodnak tőle, a legtöbben azonban egyetértünk abban, hogy az aromája elsősorban az ételeknek "áll jól", a fokhagymás lehelet viszont meglehetősen taszító. Hasznos lenne pedig a rendszeres fogyasztása, hiszen hatóanyagai igen jó hatással vannak az egészségünkre.

Mi mindenre jó a fokhagyma?

Ezt a fűszernövényt már közel ötezer éve ismerik és használják az emberek. Egyiptomi tekercsek és görög orvosi feljegyzések is megemlékeznek a fokhagyma gyógyító hatásáról, amelyet számos betegség kezelésére alkalmaztak. Több mint huszonöt fajta hatóanyag – enzimek, vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek – található meg benne.

Baktérium- és vírusölő

Baktérium- és vírusölő hatása is van a benne lévő allicinnek köszönhetően: bizonyos mikroorganizmusok ellen még a penicillinnél is hatásosabb. Emésztőrendszeri zavarokat előidéző kórokozók ellen is bevethető: gyomor- és bélpanaszok ellen régi házi gyógymód a fokhagymaleves. Antibakteriális hatásának köszönheti, hogy a húsok egyik fontos tartósítószere évszázadok óta, hiszen például megakadályozhatja a baktériumok által okozott súlyos ételmérgezést, a botulizmust.

Kevésbé ismert, de a fokhagyma természetes afrodiziákum is. Ennek több oka lehet: a vértisztító hatás mellett jelentős a tonizáló hatása, illetve serkenti a hipofízis működését és a hormonális rendszert is. A hatás azonban nem azonnali, sőt: erős fokhagymás szaggal sokszor egy egész napig le kell mondanunk a sikeres randevúkról.

El tudjuk nyomni a fokhagyma szagát?

Sokan gyógyszerként, apróra vágva nyelik le a fokhagymát, hogy a szájban a lehető legkevesebb ideig maradjon, és ne hagyjon szagot maga utána. Semlegesítő hatást tulajdonítanak a meleg tejnek, a méznek, a vörösbornak, a pörkölt kávénak, a friss petrezselyemnek. Ez utóbbiak nyilván a saját aromájukkal is fellépnek a fokhagyma illatanyagai ellen, így inkább elnyomják azt.

De a fokhagyma makacs szagát nem lehet ilyen könnyen kijátszani: az aromaanyagok ugyanis nemcsak a gyomorba kerülnek, hanem továbbhaladva a belekből bejutnak a vérbe, s eloszlanak az egész szervezetben. Egy részük a vizelettel, egy részük pedig a verejtékkel távozik a szervezetből, így a testszagunk is árulkodni fog arról, hogy korábban mit fogyasztottunk.

Az elkészítési mód is befolyásolja a hatását

Egy laboratóriumi kísérlet szerint a 6 perces vagy hosszabb hevítés – főzés – hatására a zúzott vagy ép fokhagyma vérlemezkék összetapadását gátló hatása lecsökken, bár a zúzott fokhagymáé kevésbé. A DNS-károsodások ellen védő hatás részben megőrizhető a hőkezelés dacára, ha az összetört fokhagymát a főzés előtt 10 percig állni hagyjuk. Mivel a fokhagyma pozitív hatásaiért nagyrészt olyan vegyületek felelősek, amelyek a zúzást követően az alliináz enzim hatására keletkeznek, megfontolandó lehet, hogy az összezúzott fokhagymát a főzést megelőzően legalább tíz percig „pihentessük”.

Források: hazipatika.com, webbeteg.hu

Képek forrása: istockphoto