
Tudták, hogy az Erzsébet-kert hazánk egyik legrégebbi közparkja?
Hazánk egyik legrégebbi közparkja a tragikus halált halt királyné tiszteletére kapta 1899-ben az Erzsébet nevet. Az 1942 óta védett...

Hazánk egyik legrégebbi közparkja a tragikus halált halt királyné tiszteletére kapta 1899-ben az Erzsébet nevet. Az 1942 óta védett...

Napjainkban a nyári kikapcsolódás népszerű formája az autóbuszos társasutazás a tengerpartra, hegyvidékre vagy éppen valamelyik híres...

Egy tudományos szempontból rendkívül érdekes lelőhelyen áshattak a Pécsi Tudományegyetem hallgatói adjunktusuk, dr. Mrenka Attila irányításával,...

Frankenburg Adolf (1811-1884) író, szerkesztő, humanista, az MTA levelező, a Kisfaludy Társaság rendes és a Petőfi Társaság tiszteletbeli...

Napjainkban, amikor az információs technológia fejlettsége lehetővé teszi, hogy pillanatokon belül akár üzenetek sokaságát váltsuk,...

A Felsőlőverekben sétálva, árnyas kertek közepén számos szépen kivitelezett, jól karbantartott nyaraló őrzi napjainkban is a 19-20....

A manapság Petőfi térként ismert hangulatos térségünk a soproni kulturális élet egyik fellegvára: itt helyezkedik el a Petőfi Színház,...

Soproniként, városunk utcáit járva, kinek ne lenne ismerős az Orsolya téri Mária-kút, a Lackner Kristóf utca és az Ógabona tér sarkán...

Mollay Károly Európa-hírű nyelvtörténész, helytörténész, a Soproni Szemle főszerkesztője 1913. november 14-én született Sopronban. Barátságos, nyitott személyisége, kíváncsisága, mely számos téma kutatására ösztönözte, közvetlen stílusa népszerűvé tette kollégái, tanítványai, barátai körében. Sopront, szülővárosát nagyon szerette, és széles skálán mozog helytörténeti kutatásainak eredményeképp megjelent könyveinek, publikációinak sora. Szakmai és helytörténeti pályafutását folytatta lánya, Erzsébet, akit a magyarországi néderlandisztika megteremtőjeként tisztelhetünk.

Ha egy történelmi időutazásra indulnánk, hogy felfedezzük, milyen volt Sopron és környéke az 1930-as, 1940-es években vagy a II. világháború után; hogyan éltek, mivel töltötték napjaikat az itt élő emberek - Diebold Károly (1896-1969) fotói között érdemes nézelődnünk. Megörökítette Sopron ismert szépségeit, de volt szeme a rejtett érdekességekre is; végigfotózott több környékbeli kastélyt – így például a fertődi kastély felújításánál felvételei pótolhatatlan segítséget jelentettek az eredetinek megfelelő helyreállításhoz. Emellett fényképein visszaköszönnek a városban vagy környékén élő emberek, miközben mindennapi életüket élik: beszélgetnek, sorban állnak, szüretelnek – vagy éppen randevúra várnak. A mai Sopron utcáit járva emléktáblájára a Móricz Zsigmond utca 2. számú ház homlokzatán, egykori fotóműtermének helyén bukkanhatunk rá.

A szakirodalom Margaret Mahler néven tartja számon, születési neve Schönberger Margit. 1897. május 10-én látta meg a napvilágot városunkban – szülőházát a Várkerület 77. alatt emléktábla jelöli. Orvos családból származott, és a felsőbb leányiskola elvégzése után tudásszomja Budapestre vezette. Itt került kapcsolatba azokkal a tudós emberekkel és haladó szellemű ismeretekkel, amelyek elindították az úton, hogy kitartó munkával, kutatásokkal és számos országban jónéhány akadály leküzdésével a pszichoanalitika és a gyermekpszichológia egész világon elismert, meghatározó alakjává válhasson.

Azaz nem is csak egyszer, de az 1904-es, az igazán nagyszerű volt, több szempontból tekintve is. Otthonául a korabeli Erzsébet-kert szolgált. Közel helyezkedett el a Déli pályaudvarhoz, de villamossal is könnyen meg lehetett közelíteni a belvárosból, és amúgy is szerettek a soproniak ott kikapcsolódni. A rendezvény hivatalos elnevezése Ipar- és Képzőművészeti Kiállítás volt; 1904. augusztus 20. és szeptember 25. között várta a nagyérdeműt a diadalívszerű főbejárat a kert Kossuth utcai bejáratánál, melyet a korabeli sajtó előszeretettel emlegetett Dicsőségkapuként.

Sopron történelmi belvárosában, a Szent György utca elején két, egymáshoz nagyon hasonló méretes épület őrzi az utca bejáratát a Fő tér irányából, a páratlan, bal oldalon. Első ránézésre nehéz is eldönteni, egy vagy két lakóházról van-e szó: az utca ívét követő homlokzatok szinte egymás folytatásai, színezésük is hasonló. Valójában két hatalmas, szomszédos városi palotáról van szó – hasonlóságuk pedig valószínűleg abban gyökerezik, hogy egy időben közös tulajdonosuk a neves Festetics család volt, akik jócskán áldoztak ingatlanjaik formázására. A jelenleg 3-as számot viselő ház földszintjén már a 18. század végén színvonalas fogadó működött: Reisch Tóbiás 1778-ban itt létesítette a Magyar korona vendégfogadót, ahol nevezetes személyek is megfordultak az idők folyamán.

Az újévi szerencsehozók között mind a mai napig gyakran találkozunk a négylevelű lóhere, patkó vagy szerencsemalac ábrázolás mellett a kéményseprő alakjával is. Általában egy fekete ruhás vidám, papucsos alakot láthatunk vállán létrával, kéménykefével, nyakában fehér sállal, mellén négylevelű lóherével. Vajon honnan ered ez a hagyomány, és mikor kapcsolták e mesterség képviselőihez az eredményes új esztendő meghozatalát? Mikor jelentek meg a "füstfaragók" városunk történetében és milyen feladatkörük volt?

Mai világunkban talán kicsit furcsán hangzik, amikor városi közfürdőket emlegetünk. Ha nyilvános fürdő, akkor leginkább uszoda, wellnessközpont vagy gyógyfürdő az, ami először eszünkbe jut. Ám a történelem folyamán korán - városunkban például már a rómaiak idején - jelentős szerepet játszottak a közfürdők. Sokszor nemcsak tisztasági vagy gyógyászati szempontból, hanem voltak idők, amikor a társadalmi életben is komoly jelentőséggel bírtak.

A sokak által kedvelt soproni Szent Imre-plébániatemplom egy modern, ugyanakkor meghitt hangulatú katolikus intézmény a város fiatal Jereván városrészében. Alapkövét 1994. november 5-én, Szent Imre napján a hívők jelenlétében helyezték el. „Születése” hiánypótló volt a környék életében, hiszen a közel 15000-es lakószámmal rendelkező lakótelep katolikus hívei számára a legközelebbi, a Szent Imre-templom szenteléséig a városrész egyházi szolgálatát ellátó Táncsics utcai Jézus Szíve templom már ugyancsak kicsinek bizonyult, a belváros templomai pedig távol estek. Létrejöttében, fenntartásában elévülhetetlen érdemeket szereztek elkötelezett munkájukkal a templom kinevezett plébánosai. Az imaház mellett közösségi tér is szolgálja a hívek igényeit, akik napjainkban már a Jerevánnál messzebbről is szívesen jönnek ide az ünnepi misékre.

A soproni Deák tér keleti végén palotaszerű épület magasodik. Aki először látja, valószínűleg inkább kastélyt, múzeumot sejt benne. Ma a Deák Téri Általános Iskola otthonaként ismert, épülete is már kifejezetten oktatás céljára készült közel száz évvel ezelőtt. 1930-ban eredetileg a Pozsonyból elköltöztetett Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Kara számára emelték méltó befogadóhelyként. Az evangélikus teológia avatóünnepségén még maga Horthy Miklós kormányzó is részt vett. Az oktatás története aztán változatosan alakult a következő évtizedekben: általános iskola különböző elnevezések alatt 1957 óta működik ódon hangulatú falai között. 1980-tól a Bors László Általános Iskola beolvasztásának következtében a mögötte lévő udvar túloldalán egy második épülettel is bővült.

A soproni Lőverekben található, Árpádházi Szent Margit tiszteletére avatott templom városunk legújabb egyházi épületei közé tartozik. Különleges, környezetébe szépen illeszkedő természetes anyagokból készült épülete a modern építészet legszebb soproni képviselői közé tartozik. Jelképes értékű, hogy tornyának kivilágítható hatalmas keresztje éppen a Tűztorony tetején magasodó kétfejű sassal van egy vonalban.

A soproni Szélmalom utca 17. szám alatt működő Horváth József Alapfokú Művészeti Iskola – Zeneiskola az 1829-ben alapított Soproni Zeneegyesület egyik jogutódja, ily módon hazánk egyik legrégibb zenét oktató intézménye. Sopron ének- és zeneiskolája így már csaknem kétszáz éves, de nemcsak ebben különleges: hazánkban egyedülálló módon több mint 70 esztendeje szervezi a zenekari kíséretes növendékhangversenyt, amikor az iskola zeneegyesületi „testvére”, a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar kíséri a tehetséges tanítványokat. Különleges maga az épületegyüttes is, ahol 2004 óta működik az iskola: a régi és modern látványos és jól működő egységét sikerült itt megvalósítani.

Sopron panorámájában gyönyörködve - akár a Tűztoronyból, akár a Lőverekből nézve - kimagasodik a város keleti oldalán egy karcsú, magas, dombra épült torony jellegzetes tetőszerkezettel. A távolabbról érkezettekben gyakran felmerül a kérdés, vajon mi célt szolgált, milyen emlékeket őriz e sajátos építmény? A közelében, a Kuruc-dombon sétálva talán már árulkodnak erről kisebb, fennmaradt „testvérei”. Ugyanis mind a magas torony, mind a két alacsonyabb, ma is álló robusztus kerek épület egykor szélmalomként szolgálta Sopron lakóit ezen a szeleknek kitett, a város fölé magasodó helyen. A malomtorony a városkép fontos eleme, ráadásul az egyik legnagyobb, épségben megmaradt szélmalomtornyok egyike egész Európában. Építése Sopron 19. századi helytörténetének is érdekes mozzanata; szerkezete, melyet Salzmann bécsi származású mérnök tervezett, a kor különleges műszaki vívmánya volt.

Városunk Szent Mihály-dombja sok évszázada biztosít nyughelyet Sopron elhunyt polgárai számára. Így volt ez már a római időkben is; majd a középkorban a Szent Mihály-plébániatemplom körül eleink újból temetkezésbe fogtak. Ennek emlékeit hordozza napjainkig a templomot övező temetőkert, benne a Szent Jakab-kápolnával, azaz az egykori csontházzal. A dombon pedig három Szent Mihály temetőt is megkülönböztethetünk: a Régit, közvetlenül a templom mögött; a közút túloldalán az Újat és a Legújabb Szent Mihály temetőt. Halottak napjához közeledve érdemes megismerni a történetüket, és akár egy lágy, őszi, napfényes délután bejárni gondozott, parkszerű területüket.

A belváros szomszédságában elterülő Paprét nevét hallva a nem soproni illetőségűek bizony gyakran visszakérdeznek, hogy milyen térről vagy rétről is van szó? A helyben nem járatosak nem ritkán át is „keresztelik” Paprét térre. Vajon honnan származik, milyen történelmi emléket idéz ez a szokatlan elnevezés, és milyen érdekességeket kínál e park napjainkban?

Városunkban viszonylag kevés a szecessziós stílusú építészeti alkotás - ami van, az viszont igen jelentős. Ilyen például a Széchenyi téri Postapalota, ami méltán érdemelte ki, hogy a magyaros szecesszió egyik legnagyszerűbb alkotásaként emlegessék. Orth Ambrus és Somló Emil terve alapján 1913-ra épült meg. Olyan közismert hazai épületekkel létesült egy időben, mint a budapesti Széchenyi gyógyfürdő és a fasori evangélikus templom.

Érdekes látnivalót kínál a soproni városháza mögött szerényen megbúvó Városház utca. Mellvédjénél, az utca szintje alá lepillantva, római kori út és épületek körvonalai rajzolódnak ki. Mindezt körülölelik a várfal kisebb-nagyobb bástyákat is magában foglaló szakaszai. A figyelmes szemlélő előtt a terület déli oldalán fasánc rekonstrukció, a lakóépület falán pedig egy újabb várfal maradványa tárul fel. E terület hivatalos neve Scarbantia Régészeti Park. Vajon milyen történelmi korok, városépítészeti időszakok emlékét őrzi? Ennek jártunk utána cikkünkben.

Városunk legrégibb és legértékesebb egyházi épületei, műemlékei közé tartozik a Bécsi külvárosban, a Szent Mihály-dombon emelkedő Szent Mihály -plébániatemplom. Első írásos említése 1278-ra tehető. Mai méreteiben és formájában 1484-re készült el teljesen, felszentelésén egyes feltételezések szerint maga Mátyás király is részt vett. A hosszú építési időszaknak köszönhető, hogy a templom egyszerre hordozza magán a román kori építészet zömökségét és a gótika égbe törő stílusjegyeit. Méretei, stílusjegyei alapján a hazai gótikus építészet legkiemelkedőbb épületei között tartják számon: a budavári Nagyboldogasszony, elterjedtebb nevén Mátyás templommal szokás egy sorban említeni.

A soproni Várkerület és Hátsókapu sarkán egy terjedelmes kétemeletes, világoskék lakóház emelkedik, mindkét utca felé széles, díszes homlokzattal. A füzérekkel, szfinx szobrokkal díszített timpanonban mindkét oldalon a M.P. betűk olvashatóak. Külön érdekesség a sarkon, kinyúló konzolon álló fekete elefánt szobor. Vajon ki rejtőzik a monogram mögött és mit jelképez a kedves kis szobor?

A Frankenburg út kiszélesedő, parkos részén a fák árnyékában ismert és kedvelt magyar költőink szobrai figyelik a Rák-patak partja felé sétálókat, kerékpáron elsuhanókat. A szoborpark egy soproni testvérpár, Káspár Terézia és Hermina érdeme, akik vagyonukat többek között arra fordították, hogy szülővárosuk, lakhelyük tereit, utcáit díszítsék a magyar irodalom nagyjainak és kimagasló történelmi személyek szobrával, emléktáblájával. Lévén maguk is evangélikusok, adományaikkal az evangélikus egyház és jó pár jótékonysági intézmény működését is támogatták.

Alig 10 percnyi kellemes sétára Sopron történelmi belvárosától van egy különleges hely, ahol egykoron gladiátorok harcoltak. Hogy hogyan kerültek ők éppen a mai Bécsi-domb város felé eső lejtőjére? Ahogy napjainkban itt halad el a Bécs felé vezető főút, úgy a római korban errefelé tartott a Scarbantiából Vindobona felé kivezető út. A távolság a fórumtól már elég biztonságos volt ahhoz, hogy a Kr. u. 2. század végén amfiteátrumot emeljenek az erre alkalmasnak ítélt domborzat kihasználásával; ráadásul a megközelítés a környező területekről is optimális volt. Léteznek bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a létesítmény és rendezvényei nemcsak Scarbantia, de a környező területek falvainak, villagazdaságainak lakói körében is népszerűségnek örvendett. Napjainkban a gondos elhelyezésnek köszönhetően Sopron egyik legszebb panorámája nyílik az egykori amfiteátrum helyéről.

A Várkerületen járva, a Széchenyi tér közelében, a 85-ös számú épület homlokzatán a csinos vasrácsos erkély felett egy felirat hirdeti messziről az egykori tulajdonos, Hillebrand V, azaz Vince nevét. Még feljebb pillantva az oromzati dísz elemeit is érdemes megfigyelni: kivehető ott horgony, fahordó, faládák, csomagok és legfelül egy kaptár. E jelképek arra utalnak, hogy a 19. század jelentős soproni polgára itt alapította a gyorsan nemzetközi hírnevet szerző Hillebrand Likőrgyárat. Emellett Hillebrand Vince jelentős közéleti személyiségként is beleírta nevét Sopron történetébe: ő volt a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Soproni Kaszinó Egyesület igazgatója, és irányításával készült el 1872-ben a Kaszinó Palota – a mai Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központ épülete. Egyik unokája, Jenő a 20. század első felében régész-antropológusként tette nemzetközileg ismertté és elismertté a Hillebrand nevet a tudományban is.

Muck Endre (1851-1925) erdész, helyettes erdőmester, majd erdőgondnok sokat tett azért, hogy a soproni erdők arculata és erdőgazdálkodása gyökeres és kedvező változásokon menjen keresztül a 19. század végén. A korszerű parkerdő-gondolat első soproni megtestesítőjeként ő indította el a környék erdőinek a fenyvesítését. Közéleti emberként számos egyesület tagja volt, s mindent megtett azért, hogy az erdő üdülési, feltöltődési célokat is szolgáljon. Tevékenységének eredményeképpen már az I. világháborút megelőzően az ország egyik legrendezettebb, kulturált üdülőhelye lett Sopron. Meghatározó szerepe volt a Soproni Városszépítő Egyesület és a Dunántúli Turista Egyesület környékbeli tervének kialakításában. Számos utat épített az erdőkben, útjelzőkkel látta el ezeket, elkészítette a szükséges térképeket, amelyek a Romwalter Károly kiadásában megjelent útikalauz mellékleteként kerültek a turisták kezébe.

„Ahogy ma csendül fel a vidám dal annak a tiszteletére, aki ezt a gyönyörű helyet létesítette, ugyanúgy fogja száz év múlva unokáink hangja is hirdetni: Ennek a pihenőnek a létrehozója Braun Nándor, Sopron érdemes polgára volt” – e gondolattal zárta avatóbeszédét dr. Schwartz Miklós ügyvéd, a Soproni Dalfüzér – Liederkranz – dalegylet elnöke 1866. május 1-jén, amikor a Nándor-magaslat létesítésének 10. évfordulóján a helyszínen köszöntötte az adományozót, Braun Nándort (1802-77). Az eredetileg gyertyamártó és szappanfőző mester saját költségén hozta létre a soproniakat szolgáló pihenő- és kilátóhelyet, később az ide vezető sétautat és a szép kilátással rendelkező pihenőpadokat is. Az elnök köszöntő szavai valóra váltak, hiszen Sopron lakói még 150 esztendő múltán is szívesen látogatnak ki a Nándor-magaslatra, ahol 1878 óta emlékoszlop is őrzi az adományozó emlékét.

Sopron Fő terén 1497 óta áll városháza. Az ekkor kinevezett épület azonban nem azonos a maival, és nem is az első ilyen célú létesítmény volt a város történetében. A régi városháza 400 évig látta el a feladatát, és lényegesen kisebb volt, mint a jelenlegi: mellette még két másik ház is elfért a mai helyén. Hasonlóan sok más belvárosi épülethez, megszenvedte az 1676-os tűzvészt. Bár újjáépítették, a 19. század derekára már kicsinek bizonyult. Ekkor döntött úgy a városvezetés, hogy új városházát építtet. A pénzügyi alapok megteremtése után a millennium évére készült el az új létesítmény. Az országban egyedülálló esemény volt, hogy Sopron a kordivatnak megfelelő eklektikus stílusú városháza avatásával ünnepli a honfoglalás ezredik évfordulóját. A Városháza a Fő tér legfiatalabb épületeként ma is Sopron méltó dísze.

Hivatalosan Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ, ám nemigen akad soproni, aki ne csak így emlegetné: a „Liszt”. Jellegzetes épülete immár több mint 150 esztendő óta színesíti a városképet, a benne működő intézmény pedig a város kulturális életének egyik ütőere. A hatalmas, neoreneszánsz Széchenyi téri palotát 1872-ben emelték a bécsi Wächtler Lajos tervei nyomán. A várfal egy nagy rondelláját bontották le, így teremtettek helyet a belváros peremén, méltó környezetben az épületnek. Hivatalos főhomlokzata a bejárati rész előtt kialakított Liszt Ferenc térre nyílik; de talán ennél is jobban benne van a köztudatban a Széchenyi térre néző homlokzat, melynek elrendezése a Magyar Tudományos Akadémiáét követi. Elkészülte után a Kaszinó Egyesület költözött a házba, az ünnepélyes megnyitásra 1873 januárjában került sor. Ettől kezdve mai fogalmaink szerint valódi közösségi térként szolgálta az épület a soproniakat. Nagyhírű bálok, hangversenyek, rendezvények széles körét fogadta be. Dísztermében fellépett többek között Liszt Ferenc, Goldmark Károly, Bartók Béla és Lehár Ferenc is. A Frankenburg Irodalmi Kör szervezésében megfordult a falai között Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond és a magyar irodalomtörténet számos más jelentős alakja. 1896-ban itt tartották a város első mozielőadását.

Sopron megbecsült értékei közé tartoznak az úgynevezett historikus magángyűjtemények. A városban a műgyűjtés több évszázados múltra tekint vissza. Kezdetben nem az intézményes gyűjtés volt jellemző, a 19. század folyamán inkább a haladó szellemű, a múlt és a művészetek iránt fogékony polgárok törekedtek arra, hogy anyagi lehetőségeik függvényében műtárgyakat, könyveket, nyomtatványokat vásároljanak, így mentve meg azokat az utókor számára. A tehetségesebbek persze maguk is alkottak, így is megőrizve a kor szellemét és gazdagítva városunk emlékeit. Aki megtehette, kisebb-nagyobb, szűkebb vagy szélesebb kör számára látható magángyűjteményeket hozott létre. Fennmaradt, és ma is látogatható Sopronban két historizáló magángyűjteményes lakás, melyet két, a város életében meghatározó szerepet játszó gazdag polgárcsalád alapított a 19. század második felében. Ezek vármegyénk értéktárában, megyerikumaink között is helyet kaptak - méltán.

Sopronban található, és városunk főterének egyik látványossága az az épület, amely fennmaradását Magyarország első olyan rendelkezésének köszönheti, amelyet napjainkban műemlékvédelminek nevezünk. Ezt az intézkedést pedig nem kevesebb, mint 499 éve, 1525-ben foganatosította az akkori uralkodó, II. Lajos király. A soproniak pedig nemcsak a ma Patika-házként ismert, Fő tér 2-es számú épületet őrzik azóta is hűségesen, hanem maga a királyi leirat is a városi levéltár egyik legérdekesebb és értékesebb dokumentuma. A ház jó szolgálatot tett és tesz azóta is a soproniaknak: patikának adott otthont, orvoscsaládok laktak benne és itt nyílt meg hazánk első gyógyszerésztörténeti kiállítása is.

Sopron Fő terének egyik leglátványosabb épülete a Gambrinus-ház (Fő tér 3.). Az épület sok szempontból egyedülálló: itt működött a régi városháza, ahol a városi jegyző 1490 körül lejegyzett egy virágéneket, amely a magyar nyelvű világi költészet egyik legrégibb becses darabja. Nevét nem az egykori tulajdonos családról, hanem a sör „védőszentjéről” kapta: a 13. században élt Gambrinus lovag egyben ismert és kiváló trubadúr is volt, akinek nevéhez 92 dal köthető. (Állítólag ugyanennyi gyermeke is született.) A Gambrinus-ház nagy megbecsülésnek örvend az építészek és művészettörténészek között is, hiszen a két homlokzattal is rendelkező épület a számos átépítésnek köszönhetően szinte valamennyi építészeti stílusból őriz emléket.

A soproni történelmi belváros természeténél fogva némileg rejtett, ám annál különlegesebb kincse az Új utcában található középkori Ó-Zsinagóga. Európai szinten is jelentős értéknek számít, hiszen itt változatlan formában maradt fenn a zsinagógák hagyományos tagolása, megfigyelhetőek a korabeli építészeti sajátosságok. A zsidók soproni letelepedésének pontos időpontja nem ismert, az bizonyos, hogy az akkor Zsidó, ma Új utcában a 13. század végén 10-16 család telepedett le. A kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkozó zsidók nem voltak igazán gazdag emberek, mégis 1300 körül felépítettek egy Közép-Európában szinte egyedülálló gótikus zsinagógát, mely Ó-Zsinagóga néven híresült el. A késő román és gótikus stílusjegyeket magán viselő épület volt a zsidó közösség zsinagógája, emellett imaház, gyűlésterem és iskola is volt egyben.

A Sopron Fő terén, a Templom utcai torkolatban álló és 4-es házszámot viselő középkori eredetű lakóház élénk színével és gazdag kialakítású homlokzatával irányítja magára az arra járó figyelmét. Homlokzatának részletei letűnt korok emlékét hordozzák. Kevéssé ismert, hogy a házat az utolsó tulajdonos család után Kossow-háznak is szokás nevezni. Falai között a 17. századtól kezdve polgármesterek és nemesi családok éltek, köztük a Széchenyiek is. Vendégeik között pedig nem egy koronás fő, nemes hadvezér szerepelt az évszázadok folyamán. Az itt megszállt előkelő vendégekre utalva szokták az épületet a bécsi Hofburg mintájára kis Burgként is emlegetni.

A Szent Orsolya Rend soproni zárdájának alapítási szándékát egy bécsi jótevő asszony, özvegy Niggelné Gangl Mária jelentette be 1731-ben. Ekkor az orsolyitáknak hat magyar városban működött zárdája és leánynevelő iskolája. Terve 1746-ra valósult meg. Alapítólevelét maga Mária Terézia hagyta jóvá, aki később Sopronban járva részt vett egy szentmisén az orsolyiták templomában. A soproni kedvesnővérek az 1860-as években Handler Nándor tervei alapján építtették fel a neogótikus épülethármast, mely azóta is a soproni belváros legszebb díszei közé tartozik: középen magasba tör a Szeplőtelen Fogantatás-templom 30 méteres tornya, két oldalán az apácák egykori zárdaépülete, illetve az impozáns iskolaépület emelkedik. Az együttes fontos szerepet játszik a magyar historikus építészetben, hiszen a kevésbé pontos gótikus elemeket itt szigorúbb megformálás váltotta fel és ebben a legelsők közé tartozott Közép-Európában.